2014.01.02.
Hasogató fejfájásra ébredtem. Mindenem sajgott, hányingerem volt, és szédültem. Kellett pár perc, hogy magamhoz térjek. Megdörzsöltem a szemeim, és láttam, hogy Ákos ágyában fekszem. Ő nem volt sehol. Próbáltam felkelni, de a testem nem akart engedelmeskedni. Az éjszaka kicsinált… a srácok… hogy kerültek oda? Miért tették? Megerőszakoltak. Ahogy ráeszméltem, hogy mi történt, zokogni kezdtem. Összetörtem, és szégyelltem, ami történt, na és rettegtek. Eszembe jutott, hogy Ákos szedte le rólam őket. Ákos, az én hősöm… viszont nem tudtam mi történt pontosan. Csak pár kép ugrott be. Rám tőrt a félelem, rettegtem, hogy esetleg elmondták neki, hogy honnan ismernek.
Félve pillantottam a szoba ajtaja felé, mely éles nyikorgással tárult ki, és lépett be rajta a szerelmem.
Megállt egy pillanatra, tekintetünk találkozott, nem tudtam kiolvasni az övéből semmit sem. Üresnek tűnt. Csak bámult rám, aztán közelebb jött, és leült az ágy szélére, adott egy puszit, és megölelt, én pedig ismét zokogni kezdtem.
Nagyon jól esett az ölelése, az érzés, hogy ott volt, szeretett, és vigasztalt. Nem mondott semmit, tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy nem tudott meg semmit. Felelegezhettem.
Az ölelés után aztán megszólalt. Megpróbált rávenni, hogy tegyek feljelentést, mert azok a mocskok megérdemlik, hogy rács mögé kerüljenek. Én viszont nem akartam feljelentést tenni. Ha megteszem, akkor kiderül minden. Elmondják, honnan ismernek, beköpik Misit, és nekem végem. Lehet, hogy őket elítélik nemi erőszakért, de én sem úsznám meg. Mindenki megtudná, hogy pénzért árultam a testem, hogy korábban fizettek azért, hogy megdughassanak, és engem is elítélnének. Valamint Misit is, aki jól bánt velem, de ha belekeverem, akkor akár képes lenne megölni is. Ezt pedig nem kockáztathatom.
Ákos egész délelőtt mondta a magáét, egyszerűen hajthatatlan volt. Nem érdekelte más, mint, hogy megtegyem a feljelentést. Idegesen forgolódtam, és délre már nem érdekelt, hogy mi történt, csak az, hogy életem szerelmét lebeszéljem a tervéről.
Ebédre csirkés lepényt rendelt, az ágyban fekve fogyasztottam el. Nagyon aranyos volt, ahogy egész nap kiszolgált, körül ugrált, nem engedett semmit sem csinálni. Nagyon jólesett, hogy ennyire odafigyelt rám, törődött velem, és életemben először megtapasztalhattam milyen is, mikor valaki ennyire szeret, mint ő.
Délután persze ismét felhozta a témát, nekem pedig csak egy adóászom maradt. Mondtam neki, ha feljelenti őket, akkor ő is bajba kerül, mert mind a hármat pépé verte. Elmondta, hogy az egyiket úgy tökön rúgta, hogy felszakadt a zacskója és ömleni kezdett belőle a vér. A másiknak több fogát is kiverte, míg a harmadik már a második ütéstől beájult. Tuti mind nyolc napon túlgyógyuló sérülést szenvedett. Ha pedig feljelentem őket, akkor ő is bajba kerül önbíráskodásért, és a bírót nem fogja érdekelni, hogy csak engem védett. Elítélik, és akkor oda az erkölcsije, ami pedig a Londoni munkához kell.
Idegesen járkált fel-alá. Járt az agya. Tudta, hogy igazam van, és szinte beleőrült a tehetetlenségbe. Azt akarta, hogy azok hárman feleljenek azért, amit velem tettek. Én is szeretném, ha a sitten rohadnának meg, de nem tehetünk semmit. Ákos estére belement, hogy nem teszek feljelentést. Ezerszer bocsánatot kért, mert úgy gondolta, hogy az ő hibája volt az egész. Ha akkor nem megy el Jázminnal, hogy leápolja a sebét, nem hagy ott, akkor én nem lépek le, és azok a mocskok nem tudnak egy piába rejtett cuccal bedrogozni, és megerőszakolni.
Talán részben igaza is volt, de nem teljesen. Ha nem vállalom el a melót Misinél, akkor ezek nem ismernek fel, és tovább mennek. Nem történik meg ez az egész. Az én hibám volt, nem az övé. Én csináltam magamból szajhát, vertem szét a volt csaját, és adtam okot arra, hogy megerőszakoljanak. Sajnálom, amiért magát hibáztatja, de nem mondhatom el az igazat, mert ha megtudná, az még jobban bántaná, meggyűlölne, és sosem tudna megbocsájtani…
