2013.12.29.
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy mikor eljön a halál pillanata, akkor sosem azt bánjuk meg, amit megtettünk, hanem azt, amit nem. Ez elég fura. Részben igaz, és részben nem, de ha mégis igaz, akkor én azt fogom bánni, hogy nem mondtam nemet.
Az életem kezd egyre jobb lenni. Én viszont olyat tettem, ami elronthat mindent. Miért nem tudok felelősségteljesebb, meggondoltabb lenni? Olyan egyszerű lenne minden. Ehelyett csak inkább egyre bonyolultabb lesz az életem.
Egész nap az ágyat nyomtam, és az élet nagy kérdéseire igyekeztem megtalálni a válaszokat, de minél többet találtam, annál több lett a kérdések száma.
Igazából nem tudom, mit tegyek… mi lenne jó?
Ismerem a hibáim, csak tenni nem tettem ellenük semmit. Most viszont szeretnék. Ezért megyek el Ákossal Londonba. Ott dolgozhatok, pénzt kereshetek, és ezáltal nem kényszerülők arra, hogy ribancként tegyek szert egy kis apróra. Fogalmam sincs, hogy miként fogom ezt az életem eltitkolni Ákos elől. Nem szeretném, ha megtudná, mert akkor elhagyna. Ha odakint leszünk, akkor ott talán ez az egész elfelejtődik, de míg itthon vagyok, addig meg van az esélye annak, hogy megtudja mit tettem.
Emellett, pedig van még egy hibám. Hiba, ami ellen nem fogok tudni semmit sem tenni. Nimfomániás vagyok. Vágyom a gyönyörre, és nem tudok nemet mondani egy jó dugásnak, pedig kellene, mert szeretem Ákost. Nagyon szeretem, és nem érdemli meg, hogy ezt tegyem vele, de képtelen vagyok parancsolni a puncimnak. A nap huszonnégy órájában bizsereg, és minden pillanatban kényeztetésre vágyik. Ezen nem tudok változtatni, és félek, hogy odakint is ugyanaz lesz, mint itthon.
Nemet kellene valahogy mondanom. Ki kell találnom valamit, hogy ura legyek a vágyaimnak, és ne lépjek félre. Ákos jó az ágyban, nagyon jó vele a szex, de Bogival is jó volt, és Márk is állandóan izgatja a fantáziám. Isteni íze van a barátnőm puncijának, és soha előtte nem nyaltak még ki olyan jó, mint, ahogy ő tette. Rátapadt a puncimra, és olyan táncot lejtett a nyelvével, amilyet előtte még sosem tapasztaltam. Remélem lesz még benne részem. Máris benedvesedtem, ahogy átfutottak agyamon az emlékképek. Magamhoz kell nyúlnom, hogy jobb legyen.
Szóval most nem tudom mi lesz, csak azt tudom, hogy változnom kell. Érettebbnek, komolyabbnak kell lennem, uralkodnom kell a vágyaimon, hogy Ákosnak ne okozzak csalódást, és azzá a nővé váljak, akire mindig is vágyott…
