2013.12.30.
Néha úgy érzem, hogy velem nem stimmel valami, aztán rájövök, hogy jól érzem. Lassan vége az évnek, és ideje értékelnem. Az egész úgy telt, ahogy végződött. Számtalan pasi ágyában megfordultam, és valószínűleg több faszt fogtam, mint kilincset. Nem vagyok büszke arra, amit tettem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem.
Most pedig itt fekszem az ágyamban, bűntudatom van, és szerelmes vagyok. Megismertem Ákost, aki elég nyomulós, és idegesítő volt. Már az első pillanatban eldöntöttem, hogy nem az esetem, és nem akarok tőle semmit. Sokszor az agyamra ment, és csak azért tartottam vele a kapcsolatot, mert barátok híján, ő volt az én szamaram. Át chateltük a napot, és nem unatkoztam annyira.
Most pedig szerelmes vagyok. Beleszerettem abba a srácba, akinek soha nem akartam esélyt adni, mert nem jött be. Mennyire fura is az élet. Vajon ki, hányszor megy el úgy valaki mellett, hogy még csak esélyt sem ad neki? Olyanokkal kavartam, akiktől kiráz a hideg. Jól néztek ki, de belül üresek, értéktelenek voltak. Ákos pedig, nos, nem a fordítottjuk, mert jól néz ki. Nem az a dögös, macsó típus, de van stílusa, egyénisége, és, ami a legfontosabb, hogy belül nem üres. Remek társaság, sokszor cukkol, megnevetet, és komoly dolgokról is lehet vele beszélgetni. Tudom, hogy ő is három gyereket szeretne, bár én kisfiúkat szeretnék, az ő álláspontját is elfogadom, és jó a két fiú, és az egy kislány is. Persze most már teljesen mindegy, hogy milyen neműek lesznek a gyerekeink, csak egy dolog fontos, hogy tőle legyenek. Azt akarom, hogy ő legyen az apjuk, vele nevelhessem fel őket. Szeretem Ákost, ő életem szerelme. A férfi, aki értelmet adott értelmetlen életemnek, és látott bennem valamit, még mindig nem tudom mit… de látott, és olyat tett, mint még előtte senki. Megmutatta, hogy igenis van értelme az életemnek, és nem csak egy huszonegy éves lány vagyok, aki csak bulizik. Aki az anyjával él, és nincs jövőképe, és akit a velük élő nagybátyja folyton piszkál.
Életemben először látok esélyt arra, hogy boldog életem legyen. Nem szeretném elrontani, életem szerelmének csalódást okozni. Nem tudom, mit fogok kezdeni a puncim állandó bizsergésével, de tenni akarok ellene, hűséges akarok lenni.
Ez volt az év utolsó előtti napja. Úgy döntöttem, hogy sokáig lustálkodom, és hagyom, hogy a hasamra süssön a nap, de volt valaki, aki ezt másképp gondolta. Az én kis szeretőm, Márk. Az öcsivel buliban voltak, és ő feljött vele, én pedig hajnali ötkor arra ébredtem, hogy a bugyimban matat, és egy szál semmiben áll az ágyam mellett. Nem akartam félre lépni, be akartam tartani a fogadalmam, de végül megadtam magam a csiklóm morzsoló srácnak. Most utoljára, Gondoltam.
Mielőtt bármi történt volna megmondtam neki, hogy komoly terveim vannak Ákossal. Szeretem, és eldöntöttem, hogy hűséges leszek hozzá, amibe már nem fér bele az, hogy ő beállít az éjszaka közepén ágaskodó farokkal, és jól kiéli rajtam a vágyait. Láttam rajta, hogy nem rajong az elhatározásomért, de rábólintott.
Közelebb lépett, farkát a számba tolta, és megkért, hogy kényeztessem. Ő tovább dolgozott egyre nedvesebb puncimon, melyen eluralkodott a vágy, mely hullámokban söpört végig a testemen, én pedig hagytam, hogy átvegye az irányítást.
Márk csípője egyre gyorsabban mozgott, farkát tövig a számba gyűrte, én csak cuppogtam rajta. A kezdeti bizonytalansága eltűnt, és a mellettem szerzett tapasztalata, határozottá tette, és már nem remegett, mint az első pár alkalommal.
A keze is elég gyorsan dolgozott, körkörös mozgással izgatta a csiklóm, mely végül megadta magát. Az orgazmus cunamiként söpört végig a testemen. Beleremegtem, felnyögtem, farkával a számban terültem el az ágyon, és élveztem az érzés minden pillanatát. Ő közben nem tétlenkedett. Kihúzta számból a méretes szerszámát, fölém mászott, majd határozott mozdulattal tolta a még mindig élvező ágyékom mélyére. Felszisszentem, ahogy belém hatolt. Rám nézett, tekintete komor, és megvető volt. Haragudott a döntésem miatt, és nem értett vele egyet. Az ő helyzetében én ugyanígy viselkedtem volna. Muszáj megpróbálnom, és életemben először hűséget fogadnom, még akkor is, ha a puncim belebolondul.
Márk nem tétlenkedett, egyből gyors tempóra kapcsolt, és úgy kefélt, mint még előtte soha. Tetszett a vadsága, és még nedvesebb lettem tőle. A puncim hangosan csattogott minden lökésnél, és attól féltem, hogy valaki meghallja, és ránk nyit. Gáz lett volna a szitu, és elég sokat kellett volna magyarázkodnom. Fél szemmel az ajtót bámultam, közben két kézzel Márk izmos hátsójába kapaszkodtam, ő pedig egyre nagyobb lökésekkel ostromolta forró barlangom, aztán hirtelen megállt. Felhörgött, és elélvezett. Odalent éreztem, ahogy belém spricceli utódjai milliót. Lökött még párat rajtam, aztán kihúzta a farkát, vetett rám még egy utolsó, szomorú pillantást, majd kiment a szobámból.
Pár percig pihegtem az ágyon, aztán lábam közé gyűrtem a paplant és próbáltam elaludni, de nem ment. Csak bámultam kifelé a fejemből, és agyaltam. Jólesett a reggeli kefélés, de a kielégült érzés mellé bűntudat is társult.
Délelőtt Bogival chateltem. A legjobb barátnőmmel. A pasijának készített meglepetés ebédet, és élő közvetítést tartott róla. Nem nagyon érdekelt, de legalább egy picit elterelte a gondolataim.
Délben én is felkeltem, megebédeztem anyuval, és a nagybátyámmal, majd visszavonultam a szobámba, és bámultam az idegtépően lassan járó órát. Vártam, hogy teljen az idő, hogy hívjon Ákos… de nem hívott. Csak vártam, és vártam, hogy jelentkezzen, és egyre jobban bepánikoltam. Már azon agyaltam, hogy lehet történt vele valami. Azt ígérte, hogy négyig hazaér, és felhív, én pedig átmehetek hozzá. Nem akartam itthon aludni, mert rettegtem, hogy a nagybátyám megint megtalál, de végül mégis a saját ágyikómban kellett töltenem az éjszakát.
Este nyolcra már teljesen eluralkodott rajtam a pánikbetegség. Vert a víz, és olyan sötét gondolataim voltak, amilyenek még soha. Csak azon járt az agyam, hogy a szerelmemnek baja esett, meghalt, én pedig magamra maradok, és mindez azért, mert képtelen vagyok uralkodni a puncimon, és minden alkalommal szétteszem a lábam ahelyett, hogy megpróbálnák hűséges lenni ahhoz, aki felfigyelt rám, és esélyt adott nekem.
Végül fél kilenckor megcsörrent a telefonom. Ákos volt. A hangja elég megviselt, és zaklatott volt. Valami történt, éreztem. Ő pedig belekezdett, elmesélte, hogy élete egyik legrosszabb napján van túl. Hazafele lerobbantak, és órákba telt mire megjött a segítség. Közben majd szétfagyott, és a telefonja is lemerült. Elfáradt, és már csak annyi ereje maradt, hogy engem felhívjon, hogy ne aggódjak, és elnézést kért, amiért eltűnt. Megígérte, hogy reggel, amint megébred, eljön értem, és együtt töltjük a napot…
