2013.12.26.
A reggelem csodás volt. Rég ébredtem úgy, hogy boldog voltam. Minden tökéletesen alakul az életemben. A fiú, akit szeretek, viszont szeret. A barátnőmmel átléptük azt a határt, amit csak kevesen mernek, és életem egyik legjobb leszbikus kalandjában lehetett részem. Elnyúltam az ágyon, és hagytam, hogy átjárjon az érzés. Odakintről besütött a nap, megvilágította meztelen testem, mely most nem az orgazmustól, hanem a boldogságtól járt a fellegekben. Kedvem lett volna magamhoz nyúlni, de nem volt rá időm.
Máris késésben voltam. Ákos kilencre ígérte magát, és ő mindig halálpontos. Felugrottam, felöltöztem, összepakoltam, és pont elkészültem, mikor csörgött, hogy megérkezett.
Hosszas nyelvcsatával köszöntöttük egymást. Nagyon hiányzott. Fura érzés, mikor szeretsz valakit, tudod, hogy ő is szeret, de mikor nincs veled, olyan érzésed van, mintha elvesztetted volna. Őrjítő érzés. Vágyni rá minden pillanatban, és csak arra várni, hogy újra láthasd, érezhesd, csókolhasd. Nem hittem volna, hogy ilyen a szerelem, és ennyire magával tud ragadni. Amikor rá pillantok, mindig eszembe jut, hogy mit gondoltam róla. Idegesítőnek találtam, sokszor falra tudtam volna tőle mászni. Ezerrel nyomult, én meg már rosszul voltam tőle. Most meg? Most meg attól vagyok rosszul, hogyha nem láthatom. Hogy voltam képes ekkorát változni? Vajon mit nem vettem észre korábban? Tiszta hülye, aki nem normális. Vagyis én. A szerelem elveszi az ember eszét. Agyatlan zombi lettem, aki Ákos nélkül halálra van ítélve.
Nem sokat beszéltünk az úton. Bekapcsolta a rádiót, melyből karácsonyi zene szólt, én pedig csak bámultam. Kellemes érzés járta át a testem. Megfogtam a kezét, ujjain összefonódtak, én pedig boldog voltam.
Még mindig nem tudom, mit érez irántam. Sokszor mondja, hogy szeret, de ez a szó sok értelemmel bír, és a szeret érzése ezerféle lehet. Én pedig nem tudom eldönteni, de félek rákérdezni. Nem akarok beégni, ostobának tűnni.
Felérve hozzá, gyönyörű látvány fogadott. A sarokban ott állt egy hatalmas fa, feldíszítve. A lakás pedig olyan volt, mint egy filmben. Az egész nappali átalakult, minden négyzetcentiméterét díszek, villogó égők borították. A fenyőillat átjárta az egész helyiséget. Meseszép volt. nem tudom hogyan csinálta, de engem sikerült lenyűgöznie. Mondtam is neki, hogy ilyen szépet még sose láttam. Ő erre csak annyit mondott, hogy ez a tavalyihoz képest semmi.
Leültem a kanapéra, és csak csodáltam. Ő hozott két csésze forralt bort, amit gyorsan elkortyolgattunk, majd a lényegre tért, és átadta az ajándékom, nekem pedig leesett, az amúgy is padlót fogott állam. Egy arany nyakláncot kaptam, melyen középen ott virított a nevem: Laura.
Az ölébe ugrottam, és megcsókoltam. Életem legszebb ajándékát kaptam, amit meg sem érdemlek. De tényleg. Alig pár napja vagyunk együtt, ő pedig máris egy ilyen káprázatos ajándékkal lep meg. Nem is mertem elővenni az ajándékát. Én nem készültem olyan komoly meglepetéssel, mint ő. Én csak egy kis plüsskutyust, és egy tusfürdőt vettem neki. Szégyelltem is miatta magam, de ő örült neki. Legalábbis úgy látszott.
A nyakláncot a nyakamba akasztotta, megcsodáltam, és estig le sem vettem. Csak fürdés előtt vettem ki a nyakamból, ami jó ötlet volt, mert este az ágyban vadul egymásnak estünk. Farkával minden nyílássomba bekukkantott, én pedig számolni nem bírtam, annyiszor jártam a csúcson…
