Bűbájos Bajkeverő

Utolsó hét

Talán a boldogság utáni vágy, talán maga a puszta lényem okozta mindezt. Nem tudom. Minden egyszerre távolinak tűnt, ott álltam vele szemben, és tudtam, hogy mindennek vége.
Azt hittem a szerelem, Ákos mindent megold, de nem így lett. Saját magam végzete lettem, és tudtam, hogy nem menekülhetek. A tetteim utol értek, ő ott állt velem szemben, és az évek alatt feltett kérdéseim hirtelen mind választ kaptak.
Mikor megláttam, a pohár kiesett a kezemből, lassított felvételként hullt a padlóra, pattant vissza, majd tört darabokra. Nekem pedig már csak annyi időm maradt, hogy lepergessem magam előtt az életem.
Eszembe jutott az első nap az óvodában, amikor először küzdöttem meg egy babáért, löktem fel Ágit, aki később az egyik legjobb barátnőm lett.
Aztán az első nap az iskolában, amikor a lányok kigúnyoltak a foltos szoknyám miatt, én pedig zokogva borultam a padomra, és azt hittem meghalok szégyenemben. És akkor odajött Bálint, leült mellém, megölelt, és azt mondta ne sírjak. Emlékszem a tekintetére, a mosolyára… ő lett életem első szerelme, és az egész suli alatt jó barátok voltunk. Állandóan szívattunk mindenkit, és igazi nyerő párost alkottunk. Valahogy mindig jobban vonzódtam a férfiakhoz, mint a nőkhöz, és szinte csak pasi barátaim voltak, akik persze később mind meg is dugtak.
Korán elvesztettem a szüzességem, és mire észbe kaptam, már az egész város átment rajtam. Sosem vágytam erre az életre, sosem akartam az lenni, aki végül mégis lettem. Ez az egész azonban eltörpül amellett, ami igazán a lényeg. Az, ami ilyenkor a leginkább számít. Ákos. A férfi, aki miatt meg akartam változni. A férfi, akit sokáig ellöktem, úgy néztem rá, mint egy hülyére, és sokszor rosszul voltam tőle… miközben ő végig szeretett. Mindig ott volt, bár néha eltűnt. Mikor az irántam érzett érzései eluralkodtak rajta, a szerelme reménytelenebbnek tűnt, mint máskor, olyankor napokig nem jelentkezett. Aztán ismét írt, én pedig válaszoltam, aztán megtörtént. Bele szerettem abba a férfiba, akiről soha nem hittem volna, hogy képes lehet ilyen érzést kiváltani belőlem. Soha nem volt az esetem, fel sem figyeltem rá, Boginak is mindig mondtam, hogy őt nem, soha… aztán mégis. Beleszerettem egy olyan srácba, aki nem volt menő, nem volt pénze, nem volt szinte semmije sem, amit mindig kerestem egy pasiban. Hogy akkor mégis miért? Mert ő volt az első, aki valóban szeretett, aki nem megdugni akart, hanem velem lenni. Velem aludni, mellettem ébredni, és olyankor is elviselni, mikor más nem tenné.
Az élet furcsa, kemény, és kifürkészhetetlen. A sorsunk előre meg van írva, és tehetünk bármit, nem tudunk rajta változtatni. Azt az utat kell végig járnunk, ami előre meg volt írva… és nekem ez volt megírva.
Azt hittem több jut majd. Azt hittem, hogy a szerelem majd segít, megváltozom, és minden tökéletes lesz… és az is lett. A szerelem segített, én megváltoztam, és az életem olyan lett, amilyenre mindig is vágytam. Én pedig életemben először voltam igazán boldog… voltam… ostobaság… hisz még mindig vagyok… de ez az egész már késő. Túlkésőn jött a szerelem, és én már menthetetlen lettem. Az utolsó gondolatom ő volt. Hogy szeretem, hogy mindennél, mindenkinél jobban szeretem… aztán előtörtek a könnyeim. Egymás után hulltak alá a lábam előtt elterülő szilánkokra, miközben ő rezzenéstelen arccal bámult, és ez az egész egy pillanatra sem hatotta meg. Az egész testem remegett, szívem a torkomban dobogott, és vártam, hogy megtegye.

-          Sajnálom –nyögte ki végül, és közelebb lépett.

-          Tudod sosem hittem volna- rebegtem.

-          Hidd el, hogy én sem –sóhajtott mélyet-, de nem adtál más lehetőséget.

-          Ő küldött?

-          Nem. Misi meghalt. Az küldött, akinek a pénzét lenyúltad. Ha nem teszed, akkor nincs ez az egész.

-          Akkor fogd a pénzt, és vidd. Nekem nem kell.

-          Ez nem ilyen egyszerű. Ezt nem lehet ilyen könnyen elintézni.

-          Te végeztél Zsófival is? –tudtam, hogy ő volt. Pár nappal az után, hogy megérkeztünk jött a hír, hogy Zsófit megölték. Két golyót kapott a fejébe. Kivégzés volt. Azóta vártam, hogy értem is eljöjjenek. Ahogy teltek a napok kezdtem azt hinni, hogy talán mégis megúszom. Talán ő vitte el a balhét, rá fogták, és engem már senki sem keres. Tévedtem. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna-, hogy vagy erre képes?

-          Ez a munkám –ahogy kimondta, éreztem, hogy ez most számára is más. Olyannal kell most végeznie, akihez érzelmileg kötődik, akit szeret, és aki viszont szereti. Eddig is hittem, hogy az élet tud igazi meglepetéseket okozni, de azt még álmomban sem hittem volna, hogy pont azzal kell farkasszemet néznem, az fog rám pisztolyt szegezni, akit szeretek. Akiről azt hittem, hogy óvni fog, szeretni, és vigyázni rám. Ehelyett most ott állt velem szemben, és élete legnehezebb feladatát kellett végrehajtania.

-          Valóban meg tudod tenni?

-          Meg kell tennem –még közelebb lépett, alig két méter volt köztünk. A pisztolyt a fejemnek szegezte, nem tudtam mennyi időm van még hátra, csak azt, hogy végem.

-          Mégis miért? Nem szeretsz? –törtem ki, és zokogtam úgy, mint addig még soha.

-          De szeretlek –láttam, ahogy végig folyik egy könnycsepp az arcán-, de ez a munkám. Ebből élek.

-          Abból, hogy megölöd azt, akit szeretsz?

-          Most igen.

-          Ezért utaztál Londonba, ezért jöttél ide, hogy végezz velem?

-          Munka miatt jöttem.

-          Szóval én csak egy munka vagyok? Nem több?

-          Nem –láttam rajta, hogy mekkora küzdelmet folytat önmagával, az érzéseivel, hogy felemészti a kettőnk kapcsolata, és az, hogy most ezt kell tennie velem –te több vagy ennél, de értsd már meg, hogy nem tehetek kivételt –tőrt ki- bérgyilkos vagyok. Pénzt kapok azért, hogy végezzek azokkal, akik mások útjában állnak, vagy olyat tettek, ami bosszút követel.

-          Akkor most bosszút állsz?

-          Igen, de ez életem legnehezebb bosszúja, az, ami fel fog emészteni, és ami végül a vesztem is okozhatja.

-          Akkor ne tedd –nem akartam meghalni, még nem. Élni akartam, vele, azzal, akit mindennél, mindenkinél jobban szeretek.

-          Ha nem teszem, lesz más, aki megteszi. Ő pedig nem csak veled fog végezni, hanem velem is. Így legalább olyan végez veled, aki szeret.

-          Nem haragszom. –letöröltem a könnyeim, és a szemébe néztem- Nem haragszom rád. Megbocsájtok neked, nem kell, hogy bűntudatod legyen.

-          Te lehet, hogy képes vagy rá, de én sohasem leszek.

-          Szeretnék kérni valamit.

-          Mit?

-          Hogy vigyázz helyettem anyura, és az öcsémre. Vigyázz a családomra, és támogasd őket. Szükségük lesz rád, arra, hogy vigasztald őket, mikor megtudják meghaltam… Meg fogják tudni?

-          Igen, meg –a szavak egyre nehezebben jöttek ki a száján. Egyre nehezebb volt számára ott állni, és ezt az egészet végig csinálni- a megbízóm azt akarja, hogy az egész világ megtudja, aki vele szembe szegül, az nem menekülhet el. Ő megtalálja, és bosszút áll.

-          Fájni fog?

-          Csak egy pillanatig.

-          Félek - törtek elő ismét a könnyeim.

-          A haláltól mindenki fél.

-          Ugye őt nem fogod bántani?

-          Nem, őt nem –sóhajtott mélyet a nagybátyám.

-          Szeretem. Nagyon szeretem.

-          Akkor legyen ő az utolsó gondolatod.

Talán hallasz, talán még érzel is. Csupán ez a röpke pillanat van, melyben rád gondolok. Hiányzol nagyon. Nagyon, de nagyon, és szeretlek. Úgy szeretlek, ahogy eddig még senki nem szeretett senkit… nem tudom, hogy merre vagy, ebben a pillanatban épp mit csinálsz… én épp rád gondolok, mint mindig, és szeretlek. Elképzelem, ahogy hozzám bújsz, átölelsz, rám nézel, majd megcsókolsz. Hosszan csókolsz, majd ismét rám nézel, én pedig elveszek gyönyörű szemeid tekintetében. Aztán egymásra mosolygunk, és te tudod, hogy szeretlek. Fejed a mellkasomra teszed, hallgatod, ahogy szívem dobog, és szavak nélkül is értjük egymást. Szeretlek, nem tudom miért, de szeretlek, beléd szerettem, és nincsenek szavak, melyekkel ezt le lehetne írni, ki lehetne fejezni… egyszerűen csak szeretlek, szerelmes vagyok beléd, és tudom, hogy te vagy életem nagy szerelme, az, akit mindig szeretni fogok. Dőlj most hátra, és képzeld el, hogy szeretlek, hogy ott vagyok veled, aztán mosolyogj, és légy nagyon boldog…

Légy nagyon boldog… szeretlek… az érzés átjárta a testem, rá néztem, ő rám nézett… aztán megtette. A lövés hangja megtörte a szoba feszült csendjét…

VÉGE

Köszönöm mindenkinek, aki olvasta a történetem. Sokat tanultam, és fejlődtem az írása közben.
Köszönöm a visszajelzéseket is, amiket kaptam. Jó érzés volt tudni, hogy voltak, akik várták a következő fejezetet. Nagyon motivált, és elhivatottá tett.
Még egyszer köszönöm.

2014.01.20-26.

Ákos utolsó munkanapja volt a mai. Korán bement, és azt mondta, hogy estig ellesz, mert sokáig fog tartani, mire a helyére lépő kollégának elmagyaráz mindent.
Amint elment, én is kipattantam az ágyból, és készülődni kezdtem. Időben be akartam érni a bankba.
Felvettem a legjobb ruháim, hogy úgy tűnjön, van pénzem, ami igaz is, de nem akartam lebukni.
Remegve vettem ki a táskát, számoltam át ismét a pénzt, majd léptem ki az utcára.
Csípős hideg volt, a szél süvített, és a fejem felett hófelhők kavarogtak. Kicsit világvége érzésű volt az egész.
Átvágtam a tömegen, mely az utcán hömpölygött, majd megálltam a bank bejárata előtt.
Míg oda nem értem nem is izgultam. Lekötött az időjárás… ott viszont remegtem, és féltem. A szívem a torkomban zakatolt, és a dermesztő hideg ellenére izzadtam. Tudtam, hogy nem fordulhatok vissza, mert ha megteszem, elbukom a pénzt.
Odabent azt fogom mondani, hogy eladtam az örökségem, ami egy lakás volt, és a vevő készpénzben fizetett. Hitelesnek hangzott, és ha elég meggyőző leszek, akkor talán nem fognak gyanút fogni.
Mély levegőt vettem, és beléptem. Kellemes meleg volt, odabent egymás mellett sorakoztak a pultok, és minden ügyintéző rémisztően nézett ki. Rajtam kívül nem volt más, aki betévedt volna. Mind egyszerre kapták fel a fejüket, üres tekintettel bámultak meg, majd merültek el ismét a papírjaikban.
A középen elhelyezett székekhez léptem, és pont készültem leülni, mikor az egyik ügyintéző, egy fiatal srác odaszólt „Miben segíthetünk?”
Én megugrottam, úgy megijedtem. Riadt tekintettel bámultam rá, és egyszerűen leblokkoltam. Az addig fejben remekül működő tervem hirtelen röhejesnek tűnt, és nem tudtam mit mondhatnék.

-          Számlát szeretnék nyitni, és pénzt elhelyezni –nyögtem ki végül remegő, elcsukló hangon.

-          Kérem, üljön le –még harminc sem lehetett. A sötétkék öltöny remekül passzolt mélykék szemeihez. Rám mosolygott, én pedig kényszeredetten mosolyogtam vissza. Elkérte a papírjaim, próbált humoros lenni, amit nem bántam, mert oldotta a feszültséget. Percek alatt végzett a számlanyitással, és feltette a nagy kérdést, ami hallatán gombóc került a torkomba, és rá sem mertem nézni, mikor kimondtam –tizenhatmilliót.

-          Tizenhatmilliót? –éles hangon, meglepetten kérdezett vissza- Az nem fog menni.

-          Miért nem? –biztos levágta, hogy ideges vagyok. Zavartan forgattam a szemeim, és féltem. Nem értettem miért nem tehetem be a pénzt.

-          Mert az túl sok –ő is zavarban volt. Látszott, hogy kellemetlen neki ezt kimondani- ekkora összeg esetén két nappal korábban jelezni kell a szándékot.

-          Én jeleztem volna- vágtam rá-, de most nyitottam a számlát. Pénteken elutazom, nem tudok napokig várni.

-          Ezt én értem –a szemembe nézett-de nem tehetek semmit.

-          Biztos van valami megoldás –kérlelő, boci szemekkel néztem rá- kérlek, segíts! Nem leszek hálátlan.

-          Hát –felcsillantak a szemei- meg nézem, mit tehetek. –felállt, és kiment. Az a pár perc, míg távol volt örökkévalóságnak tűnt. A többi ügyintézőnél közben már voltak, és a várakozók száma is egyre több lett. A biztonsági őr halál nyugodtan állt a sarokban, érdektelen arccal bámulta az embereket, és gondolatai mélyére temetkezett. Én pedig tovább paráztam. Elképzeltem, hogy a srác felhívta a rendőrséget, nem sokára megérkeznek, és bevisznek. Kiderül, hogy loptam a pénzt, és még arra is rájönnek, hogy megöltem Misit.
Már készültem felállni, és otthagyni, mikor visszajött- Van megoldás –mosolygott –Kérem, jöjjön velem hátra.

-          Miért? –értetlenkedve kérdeztem. Nem akartam hátra menni, féltem, hogy a rendőrök már ott várnak, vagy esetleg bezár, amíg meg nem érkeznek.

-          Hogy nyugodtan tudjuk átszámolni a pénzt –nem tűnt idegesnek, ezért vele mentem. Egy hátsó szobába vitt, ahol csupán egy asztal, és két szék volt. Elvette tőlem a táskát, az asztalra tette, és széthúzta rajta a cipzárt.

-          Átszámolja? –nyugtalanul néztem rá.

-          Muszáj –mosolygott- ellenőriznem kell, mielőtt felviszem a rendszerbe az összeget.

-          Egyből elérhető lesz?

-          Igen, de mivel nem lesz hozzá bankkártya, csak személyesen fog tudni pénzt felvenni.

-          Az nem baj –vágtam rá. Nem érdekelt, csak az, hogy kiszabaduljak onnan.

-          Elég sok pénz ez egy ilyen fiatal lánynak –nézett rám.

-          Örököltem –azt hittem nem fog rákérdezni, de megtette.

-          Örökölte? –bizalmatlanul kérdezett vissza.

-          Igen –hangom elcsuklott.

-          Tud róla papírt adni? Bizonyítani?

-          Miért? –ismét ideges lettem. Elkezdett kukacoskodni, meg bizonyítékot kérni. Nem is gondoltam rá, hogy hozzak. Tudtam, hogy végem. Nála a pénz, én pedig nem rendelkezem semmilyen papírral. Miért nem gondoltam rá? Én hülye.

-          Mert el kell számolnom a főnökeim felé.

-          Nincs papírom –nem hazudhattam, hogy van- elvesztettem.

-          Elvesztette? –mosolygott. Nem tetszett a mosolya. Ijesztően mért végig, és lépett mellém- Akkor sajnos nem segíthetek.

-          Kérem –néztem a szemeibe- hajlandó vagyok bármire, csak segítsen.

-          Bármire –lépett még közelebb, a levegő vibrálni kezdett, és éreztem, hogy bajban vagyok. Ő végig simította a lábam, majd a seggembe markolt- hadd lássam.

-          Itt? –tudtam mit akar.

-          Igen itt –lépett az ajtóhoz, és fordította el a zárat. Néztem még pár másodpercig, aztán elkezdtem vetkőzni. Ledobtam a ruháim, és ott álltam előtte meztelenül. Oda lépett, kezével végig simított, seggembe markolt, ciciim fogdosta, majd a puncimhoz nyúlt, és gondolkodás nélkül dugta fel két ujját. Másik kezével megfogta a kezem, és a farkához vezette. Kigomboltam a nadrágját, az a bokájához csúszott, majd kockás bokszerébe nyúltam, és elővettem a farkát. Nem volt valami méretes, de már gyöngyözött. Húztam rajta párat, aztán elé térdeltem, és bekaptam. Tövig eresztettem, bólogattam rajta. Megszívtam, körbe nyaltam, és egyre gyorsabban dolgoztam, mikor leállított. Az asztalra tett, és kis kukacával a puncimba hatolt. Fölém hajolt, és dugni kezdett. Nem vesztegette az idejét, olyan gyorsan kefélt, amilyen gyorsan csak tudott. A puncim hangosan csattogott. Kezdtem totál nedves lenni, mikor ő hirtelen megfeszült, lökött még kettőt, és elélvezett. Kis fegyveréből hatalmas adagot ürített belém, majd megcsókolt. –Isten hozta a bankunknál –súgta a fülembe.

-          Köszönöm –nyögtem fel. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék. Felöltöztünk, és ő eltette a pénzt.

-          Majd elfelejtettem –nézett rám csillogó szemekkel- a jutalékom egymillió lesz, ha önnek is megfelel.

-          Meg –sóhajtottam dühösen. Nem tetszett, hogy miután megdugott, még a pénzemből is elvett, de nem tehettem semmit.

Levitte a pénzt a széfbe, utána még pár papírt aláíratott velem, és mire az utcára léptem csippant is a telefonom. Tizenötmillió, állt az sms-ben. A pénz végre biztonságban van, sóhajtottam fel. Nagy árat fizettem érte, de megérte. Hazaérve lefürödtem, eltüntettem minden nyomát a délelőtti kalandomnak, és sütöttem egy halom palacsintát, aminek Ákos nagyon örült, mert az egyik kedvence…

Kedden délelőtt haza mentem. Kellett még otthonról pár holmi. Azt hittem nem lesz otthon senki, de tévedtem. A nagybátyám fogadott.
Még mielőtt bármit is mondhattam volna, leültetett… és hozzálátott a mondandójához.
Kirázott tőle a hideg, és idegesen pislogtam, miközben ő lassan, komótosan tért a lényegre.
És, hogy mi volt a lényeg? Amikor megtudtam, szó szerint leesett az állam, és lefordultam a székről… mert olyat mondott, amit sosem tudtam volna elképzelni róla.
Mióta összeköltöztünk vele, ő minden hónapban rakott félre pénzt nekem, és az öcsémnek, és amit korábban elvett, azt is odatette. Azt mondta azért csinálta, hogy mikor végre megjön az eszem, akkor visszaadhassa, és olyanra költhessem, ami valóban fontos. Teljesen megilletődtem, és még a könnyeim is előjöttek. Több mint kétmillió forintot gyűjtött nekem össze, amit most odaadott, és jó utat kívánt.
Azóta is ezen töprengem, és azon, hogy hogyan tudtam ennyire félreismerni? A reakciói, az állandó támadásai, mind azért voltak, mert jobb útra akart terelni… most már tudom, és ez mindent megváltoztat. Azt hittem utál, és én is utáltam, de most megint szeretem, és marha jó érzés, hogy ennyire szívén viseli a sorsomat.
Már épp indultam volna haza, Ákoshoz, mikor megcsörrent a mobilom. Zsófi hívott. Zaklatott volt a hangja, és azt mondta, hogy azonnal találkozni akar velem.
Semmi kedvem nem volt hozzá, de miután megemlítette Misit, és azt, hogy tudja mi történt vele… nem volt más választásom, mint találkozni vele, mert tudnom kellett mire céloz, mit tud.
A város főterén találkoztunk. Nagyon hideg volt, vacogva vártam rá, aztán sétálni kezdtünk, miközben belőle csak úgy dőltek a szavak.
Izgatottan, félve hallgattam, és rettegtem attól, hogy tudja az igazat… de nem tudta. Azt mondta, furcsállta azt, hogy nem jelentkezett Misi, ezért felhívta, de nem ő vette fel. Kérdezte mi van vele… de nem kapott választ, csak azt, hogy többet ne hívja. Ő később mégis hívta, és akkor már meg is fenyegették, amitől ő nagyon megijedt. Szerinte baja esett, és az lehet az elkövető, aki felvette a telefont. Nagyon fél, hogy esetleg baja fog esni. Próbáltam megnyugtatni, de nem sikerült, és mondott még valamit, amitől görcsbe szorult a gyomrom. Elmondta, hogy tudja, hogy volt egy magánmunkám Misinél, mert felhívta, és beszélt vele róla. Azt is tudja, hogy én láttam utoljára élve… a képet szerencsére nem rakta össze, de ha nem áll le, tovább kutakodik, és az, aki felvette a telefont rátalál, akkor engem is gyanúba fog keverni, és akkor végem.
Megeskettem, hogy soha többet nem hívja fel azt a számot, és elfelejti Misit, mert különben bajunk eshet. Ígéretet tett, majd elköszöntünk. Nem mertem elmondani neki, hogy Londonba költözöm, mert ha mégis megtalálják, akkor ne tudjanak utánam eredni.
Teljesen felzaklatott a vele való találkozás, és mire hazaértem elég rosszul lettem. Szédültem, hányingerem lett… majd összeestem.
Amikor magamhoz tértem már a kórházban feküdtem… a doki azt mondta nincs nagy baj, csak kimerülhettem, ám talált valamit, ami komolyan ki fog hatni az életemre.
Szerencsére Ákos nem volt ott, a doki kiküldte… így csak én hallottam, csak nekem mondta el, hogy terhes vagyok.
Teljesen ledöbbentem, és még sápadtabb lettem, mint korábban… terhes vagyok, hasított belém a tudat… nem akartam teherbe esni, még nem. A gondolataim ezerrel cikáztak, és a doki látta rajtam, hogy nem örülök a hírnek. Zavartan kért elnézést, és kiment, de még megjegyezte, hogy ha bármiben tud segíteni, akkor csak szóljak. Éjszakára bent fognak, de reggel már kimehetek.
Amint kiment, Ákos bejött… szerencsére nem vette észre, hogy mennyire kiakadtam… ő csak azt látta, hogy sápadt vagyok, és nyugtalan, kimerült. Mondtam neki, hogy nem muszáj velem maradnia, menjen haza, ő is pihenjen, és másnap jöjjön vissza értem… szerencsére elment, én pedig magamra maradtam.
A legtöbb lány örül, ha megtudja terhes… és én is szeretnék örülni neki, de nem tudok. Nem tudok, mert túl zűrős az életem. Korai még a gyerek… és ott van még a nagy kérdés is: Ki az apa? Szeretném, ha Ákos lenne, neki van a legnagyobb esélye rá, de amennyi pasival volt dolgom az elmúlt időszakban, gyakorlatilag bárki szóba jöhet.
Nem akarok olyan gyereket felnevelni, akinek nem tudom ki az apja… azt szeretném, hogy minden gyermekemnek Ákos legyen az apja… csak ő, senki más. Szeretem őt, szükségem van, ő életem értelme, neki köszönhetem, hogy jó útra tértem, hogy van életképem, tudom, mit akarok… és tudom. El kell vetetnem a gyereket. Nem fogom megszülni, nem tehetem. Most még nem.
Szerdán reggel elég megviselten ébredtem, és nem sok mindenhez volt kedvem. Ákos amint felébredt jött is, és nagyon jó érzés volt, hogy végig velem volt. Majdnem dél lett mire kiengedtek. Haza vitt, aztán rendelt ebédre gyrost, az a kedvencem, befaltam mind, bár étvágyam nem volt. A sok szarság után azt hittem végre minden rendben lesz, erre most jön ez. Odabent egy új élet indult virágzásnak, és én arra készülök, hogy még mielőtt kivirágozna, végzek vele. Egy újabb gyilkosság, ám ezúttal a saját véremmel kell végeznem. Nem könnyű, sőt lehetetlen megbirkózni ezzel a tudattal, de nem tehetek mást. Nem tehetem meg Ákossal, és nem tehetem meg a picivel sem… azt akarom, hogy boldog családi életem legyen, amiben nem kell a titkaim miatt aggónom.
Egész nap nyomott volt a hangulatom, Ákos pedig tök aranyos volt, mert egész nap sürgött, forgott körülöttem, és igyekezett a kedvemben járni, mosolyt csalni az arcomra… de csak a látszatát sikerült összehoznia. Nem akartam neki csalódást, újabb gondot okozni, ezért úgy tettem mintha minden rendben lenne. Egymást ölelve aludtunk el, és még soha nem esett olyan jól az ölelése, mint aznap este.
Másnap korán keltünk. Be kellett mindent pakolnunk. Szerencsére egyikünk sem akart túl sok mindent vinni, így fejenként két bőrönddel, meg egy kisebb utazótáskával beértük.
Ő délben elment a szüleihez elköszönni, és én is haza ugrottam, hogy elköszönjek anyuéktól. Sírtunk mind a ketten, de nevettünk is, mert tudtuk így lesz a legjobb. Hiányozni fog nagyon, de olyan sokszor meg fogom látogatni, amilyen gyakran csak lehet.
Előbb értem haza, mint Ákos, ami hatalmas mázli, mert a lakás bejáratánál egy férfi várt, aki azt mondta, hogy nyomozó, és fel szeretne tenni pár kérdést.
Ideges lettem, és a zárba is alig találtam bele a kulccsal.
Nem tehettem mást, mint, hogy beengedtem… elmondta, hogy Misi eltűnésével kapcsolatban nyomoz. Mint kiderült van egy ötéves lánya, és egy felesége, akik nagyon aggódnak miatta. A noteszában megtalálta a nevem, és a számom. Lekérdezte a hívásait, és kiderült, hogy sokszor beszéltünk. Kíváncsi volt a kapcsolatunkra… én pedig nem tehettem mást, mint, hogy elmondtam nagyon jó barátok voltunk. Sokszor felhívott, találkoztunk, megbeszéltük a gondjainkat, de ezen kívül semmi nem volt.
Úgy tűnt elhitte a mesémet, megkért, ha bármi eszembe jut, akkor hívjam, majd távozott. Pont időben, mert Ákos utána ért haza pár perccel. Elég feldúltnak tűnt. Először nem akart semmit sem mondani, de aztán kinyögte. Mondta, hogy hívta Angliából a haverja, hogy még sincs meló, mert a gyárban létszámstop van… nem tud mit tenni.
Aztán végül nemrég megint hívta, és azt mondta lesz másik meló, nem kell aggódni, mehetünk… szerencsére.
Nekem mennem kell. A nyomózó megkeresett, keresik Misit, és előbb utóbb rájönnek mi történt. Nem maradhatok, minél távolabb kell kerülnöm.
A gép délben szállt fel. Életemben először ültem repülőn. Féltem tőle, de Ákos megnyugtatott, h nem lesz semmi baj, max előbb érünk földet a tervezettnél… a pasik már csak ilyenek, de jóleset, mert elterelte a figyelmem a komolyabb gondokról.
Gyorsan megérkeztünk, és Zoli a haverja már ott várt minket a reptéren. Nagyon jól nézett ki. Kidolgozott, izmos test, kopaszra borotvált fej, körszakáll, nem nagy, csak pici, és gyönyörű kék szemek. Álom pasi –futott át az agyamon- aztán gyors Ákosra koncentráltam, ám Zoli észrevette, ahogy végig mérem, és mikor a többiek nem figyeltek egy kacsintással nyugtázta a dolgot. Nem tehettem mást, mint rámosolyogtam, és zavartan fordítottam el a fejem.
A hétvégét azzal töltöttük, hogy kicsomagoltunk. Zoli talált nekünk egy olcsó, kétszobás lakást, ami az övével szemben volt egy négyemeletes bérházban, így bármikor átléphetünk hozzá, ha valamire szükségünk van.
Kicsomagolás után elmentünk a városba. Sétáltunk, teáztunk… jól elvoltunk, gyorsan elröppent a hétvége, és a társaságnak köszönhetően felszabadultabb lettem. A gondjaim távolinak tűntek, és én egyszerűen élvezhettem a társaságot…

2014.01.13-19.

Miután végeztem a naplóbejegyzéssel, visszamentem életem szerelme mellé az ágyba. Bebújtam a jó meleg paplan alá, és hozzábújtam. Még mindig békésen aludt, én pedig perceken át csak csodáltam, simogattam a pociját, és csókolgattam a nyakát.
Kezdtem totál beindulni, míg ő még mindig aludt, és úgy tűnt tehetek bármit, ő nem fog felébredni.
Kezemmel hasáról a lába közé siklottam. Farka lankadtan feküdt zacskóján. Megfogtam, és masszíroztam, húztam párat a fitymáján, s közben nedvesedő puncimhoz nyúltam. Már az idejét sem tudom, hogy mikor masztiztam utoljára.
Végig húztam ujjam nedves árkomban, majd megálltam a csiklómon, és morzsolgatni kezdtem. Testem egyre forróbb lett, és a vágy átvette az irányítást.
Apró csókokkal borítottam a testét, majd lefele indulva a farkáig meg sem álltam. Még mindig lankadt volt. Felnéztem rá, ő rezzenéstelen arccal aludt.
Szeretem, ha egy férfi pénisze a számban kel életre. Lehúztam rajta a bőrt, nyelvemmel körbenyaltam a makkját, majd tövig a számba vettem. Nyelvemmel körbefontam, rátapadtam, és bólogatva szívtam, cuppogtam rajta. Ismét hátranyúltam a puncimhoz, és ott folytattam, ahol abbahagytam. Csiklóm duzzadva várta a kényeztetést, én pedig masszírozni kezdtem.
Ákos farka egyik pillanatról a másikra kelt életre a számban. Tövig bekaptam, és egyre vadabbul szoptam.

-          Ez életem legszebb reggelje –nézett rám kéjes tekintettel.

-          Remélem is –eresztettem ki a farkát.

-          Ezt minden reggel el tudnám viselni. –mosolygott.

-          Ha jófiú leszel, akkor beszélhetünk róla.

-          Ígérem, az leszek –emelte magasba a kezét.

-          Na, persze –nevettem, majd ismét bekaptam gyöngyöző férfiasságát.

Pénisze kitöltötte az egész számat, én pedig boldogan cuppogtam rajta.
Kezem odalent egy pillanatra sem állt le, és meg is lett a hatása. Csiklóm nem bírta tovább, és elélveztem. Cunamiként söpört végig testemen az orgazmus. Megfeszültem, és Ákos farkával a számban élveztem el. Nem akartam kiengedni, mert jó érzés volt, hogy a számban van.

-          Gyönyörű vagy, mikor élvezel –nézett rám.

-          Csak akkor? –kapkodtam levegő után.

-          Mindig, de ilyenkor még inkább –megfogta a kezem és magára húzott. Farkát lüktető puncimba tolta, majd megcsókolt –szeretlek.

-          Én is szeretlek –elvesztem gyönyörű kék szemeinek a tekintetében.

-          Csináljuk hátulról.

-          Rendben –nekem mindegy, hogyan csináljuk. Az a lényeg, hogy együtt csináljuk.

-          Feküdj hasra –lehelte fülembe, én pedig engedelmeskedtem. Lemásztam róla, és elterültem az ágyon. Ő fölém térdelt, farkát a seggemhez igazította, majd egy határozott mozdulattal belém tolta –neked van a világon a legizgatóbb segged –nyögte, és elkezdett megdolgozni.

-          Szeretem, ha hátulról is belém hatolsz –kapkodtam levegő után- Imádom érezni a farkad.

-          Nem fogom sokáig bírni –zihált.

-          Nem baj.

-          Készen vagyok –dőlt rám. Éreztem, ahogy megremeg, és elélvez. Lökött még párat rajtam, spermája a seggem mélyére spriccelt, majd kicsusszant belőlem…

Hogy, hogyan telt a nap hátralevő része? Unalmasan. Ákos elment dolgozni, én pedig áttévéztem a napot.
Vacsira meleg szendvicset ettünk, dugtunk egy jót utána, aztán bealudtunk.

Kedd reggel iszonyú hányingerrel ébredtem. Fájt a fejem, és szédültem.
Azt hittem, hogy végem, a wc-hez rohantam és vagy fél órán át csak hánytam.
Ugyanazt ettem, mint Ákos, de neki semmi baja sem volt. Régen éreztem ilyen szarul magam. Egész nap sápadt voltam, és hánytam.
A kicsim el akart vinni orvoshoz, de én nem akartam menni. Volt már ilyen, és nem hittem, hogy komolyabb lehet a baj.

A szerda hasonlóképen indult, viszont a reggeli rosszullét nem tartott ki egész nap. Délelőtt már jól voltam.
Ákos óránként hívott, hogy tudja minden rendben van-e? Olyan aranyos, és kedves tőle. Nem tudom, mi lenne velem nélküle… tökéletes, és szeretem. Napról napra jobban.
Délután bementem Bogival a városba, meghívtam egy teára. Igen, meghívtam. Jó érzés volt, hogy végre én fizetek. Volt miből, de nem beszélhettem neki róla. Az elmúlt pár napban sikerült összevakarnom magam, és fejben is összerakni mindent.
Misi meghalt, és elég sok idő telt el azóta. Már biztosra tudom, hogy nem fognak levadászni, senki sincs a nyomomban. Nem kell bosszú miatt rettegnem. Még mindig nem tudom, hogy mihez kezdtek vele, de már nem is érdekel.
Nagyon rossz érzés azzal együtt élni, hogy végeztem vele, de ő támadott rám, ragadott fegyvert, és nekem védekeznem kellett.
Este hatig elvoltam Bogival, még ettünk egy sütit is, aztán haza hozott.

Csütörtökön ismét émelyegve ébredtem. Ákos szabadnapot vett ki, és egész nap velem volt.
Nagyon aranyos volt. Ágyba hozta a reggelit, és körül ugrált egész nap.
Az idő is remek volt. Sütött a nap, és délután tizenhét fok volt. Rábeszélt, hogy ebéd után menjünk el sétálni a parkba. Nem sok kedvem volt kimozdulni, de rábeszélt, és végül elmentünk. Sokan cselekedtek hasonlóan, és az egyébként ilyenkor üres park megtelt élettel. Mindenhol gyerekek szaladgáltak, felnőttek sétáltak, bicikliztek, korcsolyáztak, kutyát sétáltattak. A rosszkedvem pillanatok alatt elmúlt, és remekül éreztem magam. Még fogócskáztunk is Ákossal. Végig kergetett a parkon, persze nem hagytam magam, és én is jól megkergettem. Rég éreztem magam ilyen jól. Vele minden jó, és mesés. Hercegnőnek érzem magam, ő pedig a daliás lovag, a fehér lovon. Mindig képes megnevetetni, és végre úgy érzem, van kihez tartoznom.

Pénteken ismét rosszul volta, de már nem hánytam. Csak kicsit émelyegtem.
Ákos már korán elment, mert az egyik ügyfele csak reggel ért rá. Egyedül maradtam, így sokáig lustiztam. Ábrándoztam a közös életről, arról, hogy legalább két gyerekünk lesz. Remélhetőleg mindkettő fiú, mert azokat szeretnék. Ákos persze legalább négyet szeretne. Neki mindegy, hogy fiúk, vagy lányok lesznek, csak tőlem legyenek. Ez a mondata sokszor eszembe jut, és megmosolyogtat. Szeretem hallani, mikor a velem együtt tervezett jövőről beszél. Előtte még soha senki nem tervezett velem… ő pedig igen.
Délelőtt meglepett azzal, hogy hazajött. Én pont reggeliztem, egy vajas kenyeret csócsáltam, egy pohár narancslé társaságában, és közben a tv-t bámultam a nappaliban.
Egyből a nyakába ugrottam, mikor belépett az ajtón. Megöleltem, megpusziltam, csókoltam.
Nem értettem miért jött haza, de nem is érdekelt. Imádok vele lenni, és legszívesebb minden percet vele töltenék.
Azt mondta, azért jött haza, mert nagyon jó híreket kapott. Leültetett, aztán elmondta, hogy egy hét múlva mehetünk Londonba. A haverja felhívta, és mondta, hogy van munka. Mind a négyen mehetünk. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit reagáljak. Örültem a hírnek, mert már nagyon régóta terveztük, és vágytam rá, de szomorú is lettem, mert itt kell hagynom az eddigi életem.
Ugyanakkor jó lesz odakint. Végre teljesen lezárhatom ezt az egészet. Tiszta lappal indulhatok, és nem kell attól rettegnem, hogy mikor bukkan fel valaki, és tálal ki Ákosnak.

Szombaton átmentünk Bogiékhoz és elújságoltuk nekik a jó hírt. Pénteken fog indulni a gép reggel nyolckor. Nem sok időnk maradt. Rengeteg elintéznivaló akad még addig.
És meg kell oldanom egy hatalmas problémát is. A pénzt nem hagyhatom itthon, mert szükségem van rá. Találnom kell egy bankot, ahova betehetem. Olyat, aminél kint is hozzá tudok férni. Viszont ki kell találnom, hogy mit mondok. Honnan van a pénz, és miért készpénz… Már látom magam előtt az ügyintéző arcát. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Minden ötletem hülyeség. Hétfőig ki kell találnom valamit, mert Ákos aznap melózik utoljára. Akkor kell ezt lejátszanom…

A következő héten történik: A bankban komoly zűrbe keveredem, a nagybátyám elárul egy hatalmas titkot, a rosszulléteim nem múlnak, és kórházba kerülök, ahol nagyon rossz hírt kapok. Zsófi megkeres Misi miatt, kíváncsi, tudok-e valamit… és elárulja, tudja mi történhetett. Ákos telefonhívást kap, ami miatt a Londoni út veszélybe kerül, és felbukkan egy nyomozó, aki a háttérben ügyködött. Ismét arra kényszerülök, hogy hazudjak, és  meneküljek….  

2014.01.09-12.

Iszonyúan fájt a fejem, mikor felébredtem. A szoba még mindig forgott, és a fejem úgy hasogatott, mint déli harang a templom tornyában.
Beletelt pár percbe, mire képes voltam összeszedni magam. Felültem az ágyon, és körbe néztem. A szoba üres volt, és kintről sem szűrődött be zaj. Az este, éjszaka eseményeinek emlékképei egymás után törtek rám. Tudtam, hogy nem maradhatok ott. Misi meg akar ölni, és ezt bármelyik pillanatban meg is teheti. Bizonytalanul lépkedve jártam körbe a szobát. A ruháim szanaszét hevertek, és szét voltak szaggatva. Szakadt pólóm, kabátom, és nadrágom magamra erőszakoltam, majd félelemmel telve az ajtóhoz mentem. Soha nem féltem annyira, mint akkor. Tudtam, hogy meg kell tennem. Menekülnöm kell. Ha ott maradok, akkor biztosan végem. Megígérte, hogy végez velem. Menekülnöm kell, de, hogy utána mi lesz? Nem tudom. Ha sikerül kijutnom, akkor sem mehetek haza. Ott keresnének legelőször. A rendőrségre sem mehetek, mert akkor mindent el kell mondanom, és azzal tönkre teszek mindent. Az egész életem. Ákost pedig örökre elvesztem.
Az ajtó nem volt bezárva. Halk nyikorgással tárult ki. A folyosó sötét volt, és kihalt. Tudtam merre kell mennem, elindultam a lépcső felé. Óvatos léptekkel osontam le rajta. A szívem a torkomban dobogott. Kezeim remegtek, és a félelem szinte megbénított, de nem állhattam meg. Már láttam a kijáratot, csupán pár méter volt hátra.

-          Hova, hova? –hasított bénítóan füleimbe a kérdés. Remegve fordultam a hang irányába- Azt hitted, hogy köszönés nélkül leléphetsz?

-          Hagyj elmenni –motyogtam, nem mertem rá nézni. Magamon éreztem Misi tekintetét, a levegő izzott, és én tudtam, hogy végem.

-          Nem tehetem kislány –ijesztően nyugodt volt a hangja. –nem engedhetlek el.

-          Nem maradhatok- bámultam magam elé, és egyszerűen lebénultam. Az agyam leblokkolt, és képtelen voltam bármit tenni, mondani- kérlek –hangom elcsuklott.

-          Ne kérlelj –közelebb lépett-, ha elengedlek, feljelentesz, és én nem szeretnék börtönbe kerülni, vagy hátra levő életemben bujkálni.

-          Nem állíthatsz meg –vágtam rá, és néztem a szemébe.

-          Ó, dehogy nem –a háta mögé nyúlt, és egy pisztolyt húzott elő.

-          Megölsz? –megrémültem a fegyver láttán. Már biztosra tudtam, hogy végem. Azt vártam, hogy meghúzza a ravaszt, és egyetlen gondolatom Ákos maradt. Az iránta érzett szerelem, az, hogy mekkorát hibáztam. Lehettünk volna boldogok, tehettem volna érte, csupán mindent másképp kellett volna tennem. Most pedig el fogok tűnni, és ő sosem tudja meg. Nem mondhatom neki, hogy szeretem, nem érezhetem a csókjai ízét, ölelésének szorítását, gyönyörű szép kék szemeinek a tekintetét, és az irántam érzett szerelmét.

-          Ugyan miért tenném? –nevetett fel- Nem leszek a saját magam ellensége.

-          Akkor? –visszafogott lélegzettel bámultam.

-          Pénzt csinálok belőled, sőt már csináltam is –hangjából érződött a káröröm, önteltség- ugyanis eladtalak. A világ másik felén fogsz rabszolgaként férfiakat kielégíteni, míg rád nem unnak, és akkor majd az új tulajdonosod végez veled.

-          Akkor inkább ölj meg most! –ordítottam elkeseredve.

-          Nyugi kurvácska –nevetett- az agresszió nem áll neked jól.

-          Rohadj meg! –felpörögtem, és tudtam, hogy meg kell tennem. Nem akartam rabszolga lenni, akkor inkább a halál. Megfordultam, és rohanni kezdtem. Az ajtó csak pár méterre volt. Fogaim összeszorítottam, vártam, hogy testembe fúródjanak a golyók, felkészültem a fájdalomra, és a halálra.

-          Te büdös ribanc! –lehelte a fülembe, majd visszarántott, és a földre tepert- Ne próbáld ezt meg még egyszer!

-          De… -tekintetünk találkozott. Az enyém rettegéssel volt tele, míg az övé dühtől szikrázott. A földön vergődtünk, igyekeztem szabadulni, rúgtam, ütöttem, ahol csak tudtam, ő pedig igyekezett lefogni, mikor hirtelen elsült a fegyver. A fájdalom élesen hasított a gyomromba, és járta át a testem. Kezem friss, meleg vértől színeződött pirosra, és mindketten rémülten bámultunk a másikra. Egymás mellé dőltünk. A hasamhoz kaptam, nem érte találat. Ő kapta a golyót.

-          Szajha –vágta hozzám levegőért kapkodva. Arca rémült volt, és szájából dőlt a vér. A teste görcsbe állt, kezéből a földre esett a pisztoly.

-          Misi –abban a pillanatban eluralkodott rajtam a pánikbetegségem. Levegő után kapkodtam, a testem elnehezült, az agyam leblokkolt, és egyszerűen megbénultam.

-          Dögölj meg, ribanc –nyögte fájdalmasan, és nyúlt a fegyverért. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy még mindig életveszélyben vagyok. Az utolsó leheletével még arra készül, hogy végezzen velem. Ijedten, szinte öntudatlanul kaptam a fegyver után, fogtam meg, és szegeztem rá.

-          Dögölj meg te –arcára kiült a félelem. Szemeiben láttam, hogy tudja vége. Riadt, könyörgő tekintettel bámult rám, de abban a pillanatban nem tudott meghatni. Az események nem voltak az irányításom alatt, csak külső szemlélő voltam, akinek nem volt beleszólási joga, és kezem saját életre kelve parancsolt rá a ravaszon várakozó ujjamra, mely kétely, visszakozás nélkül hajtotta végre az utasítást, és küldött egymás után két golyót, a földön fekvő, félig már halott férfitest mellkasába.

A második lövés magamhoz térített. Kiejtettem kezemből a fegyvert, mely Misi vérben tocsogó, halott teste mellé esett.
Megöltem, hasított belém a felismerés. Gyilkos lettem.
Felugrottam, nem tudtam mit tegyek… aztán mégis. Az idővel versenyt futva jártam végig a házat. Meg kellett szabadulnom a véres ruháimtól. Az egyik szobában találtam pár ruhát. Egy cica nadrágot, férfi trikót, és szövet kabátot. Nem az én méreteim voltak, de nem érdekelt. Felkaptam őket, és már épp indultam volna, mikor megláttam az ágy mellett heverő, félig nyitott kis utazótáskát. A tekintetem megakadt rajta, és oda vonzott. Felkaptam, az ágyra tettem, és belenéztem. Roskadásig volt rakva kötegelt pénzzel. Gondolkodás nélkül húztam be rajta a cipzárt, felkaptam, és kirohantam.
A város szélén találtam magam. Odakint már pirkadt. Iszonyú hideg volt, és hatalmas köd.
Gyalog kellett átvágnom a városon. Soha nem siettem még ennyire, rekordidő alatt tettem meg az utat, de közben mégis úgy éreztem, hogy sosem érek haza. Az utcák kihaltak voltak. Csak pár autó suhant el néha mellettem. Mindegyiknél megremegtem, vártam, hogy lefékezzenek, előugorjanak belőle, végezzenek velem, és ott hagyjanak vérbe fagyva… de nem történt meg.
Ahogy átszeltem a várost, úgy éreztem máris mindenki tudja. Gyilkos lettem, megöltem őt, és végem.
Hazaérve a táskát a nekem adott szekrény mélyére rejtettem, majd forró zuhanyt vettem. Legalább egy órát álltam alatta, és zokogtam.
Az életem még bonyolultabb lett. Megöltem őt. Gyilkos lettem, és bármelyik pillanatban értem jöhetnek. Nem tudtam ki fog előbb megtalálni. A rendőrök, vagy Misi emberei… csak azt tudtam bajban vagyok. Hatalmas bajban.
A szobába mentem, bekapcsoltam a tv-t, és egész nap csak bámultam. Vártam, hogy valahol bemondják… vérbe fagyva találtak egy férfit… kivégezték, és a gyilkost nagy erőkkel keresik… de nem történt meg. Egy adón sem mondták be, nem történt semmi…

Nem emlékszem mikor aludtam el… a tv ment, mikor felébredtem, bealudtam rajta.
Már nem szédültem, és a valóság fájdalmasan tőrt rám. Az egész délelőttöt zokogással töltöttem, és közben végig a tv-t lestem… de hírek megint nem jöttek.
Nem tudtam mi a jobb? Ha bemondják, vagy ha nem? Ha bemondják, akkor a rendőrség is keresni fog, és tudtam, hogy hamar rám találnak. Rengeteg bizonyítékot hagytam. A fegyvert, véres ruháim, számom Misi telefonjában, ujjlenyomatokat mindenhol… nem lesz nehéz dolguk.
Viszont, ha nem keresnek, akkor az alvilág eltusolta az ügyet. Jobb nekik, ha nem zaklatja őket a rendőrség. Lehet, hogy elásták valahol, és soha senki sem tudja meg, hogy mit tettem. De ők tudják. Nem bújhatok el előlük, rám fognak találni, az is lehet, hogy már úton vannak. Nem hagyják, hogy ezt megússzam. Megöltem Misit, és elhoztam a pénzt… a pénz… hasított belém a felismerés. Erőt vettem magamon, előástam a táskát, és tartalmát a szekrény elé borítottam. Milliónként raktam kupacba a pénzt, mely végül 16-nál állt meg. 16 millió –sóhajtottam- rengeteg pénz. Gyors visszaszórtam a táskába, és elrejtettem.
Ez talán elég, hogy eltűnjek. Fel kell szívódnom, el kell mennem, nem találhatnak rám.
Délután bepakoltam a kézi táskám, és a pénzes táska mellé tettem. Ha indulnom, menekülnöm kell, akkor készen álljak.
A nap hátra levő részét idegesen, rémülten töltöttem. Fel-alá járkáltam a lakásban. Egyik szememmel az ablakon át kinézve sasoltam az utcát, várva, hogy megálljon egy gyanús kocsi… másik szememmel a tv-t fürkésztem. Még mindig azt vártam, hogy bemondják… de nem tették. Éjfél után nem sokkal untam meg az egészet, és dőltem bele az ágyba…

Reggel úgy ébredtem, mint előzőleg. Még mindig féltem, de sikerült erőt vennem magamon. Tudtam, hogy nem emészthetem magam életem végéig.
Megtettem, amiről azt hittem, hogy sosem tudnám. Megöltem egy embert. Elvettem az életét, és ezt soha sem tehetem jóvá. Kegyetlen érzés, ahogy mar az önmarcangolás, bűntudat. Gyilkos lettem. Megöltem. Tehettem volna mást? A pisztoly az ő kezében sült el. Meg akart ölni, és ő meg is tette volna. Még bűntudata sem lenne, én pedig egy gödör mélyén feküdnék, ahol soha senki sem találna rám. A családom pedig azt hinné, hogy leléptem, eltűntem, és életük végéig azt várnák, hogy mikor kopogok be az ajtón, térek vissza, de nem tenném, nem tehetném.
Misi rossz ember volt, az ő hibája, nem az enyém. Az életvitelével vállalta a hirtelen halál lehetőségét, és biztos tudta is, hogy egy nap úgy fogja végezni. Valaki lelövi… ám ez a valaki én voltam.
Délelőtt ismét a tv-t lapozgattam, de hírek nem jöttek. Már tudtam, hogy nem is fognak.
Misi meghalt, és a bizalmi köre eltűntette a testét… vagy nem… állt meg bennem az ütő. Az éppen sajtot szelő kés a földre esett kezemből, és riadtan bámultam ki a fejemből. Mi van, ha nem halt meg? Mi van, ha túlélte? Úristen! Szaladt végig agyamban a gondolat. Nem néztem meg, hogy él-e még. Csak ott hagytam. Lehet a lövések nem végeztek vele… lehet rá találtak, és valami alvilági csoda doki megmentette az életét, ő pedig épp azon agyal, hogy miként álljon bosszút rajtam, és amint felépül meg is teszi. Lehet, hogy ezért nem szerepelt a hírekben, ezért nem jöttek még az emberei… mert nem engedte nekik. Ő akar bosszút állni. A vér is megfagyott bennem a gondolattól… és ismét pánikba estem.
Ostoba liba voltam… nem néztem meg… miért nem? A kurva életbe. Idegesen toporzékoltam, és járkáltam fel-alá. Az agyam lehetőségek milliót gyártotta, én pedig igyekeztem meggyőzni magam, hogy ez az egész lehetetlen. Nem élhette túl. Három lövést kapott, és rengeteg vér volt körülötte. Még a szájából, orrából is dőlt. Lehetetlen, hogy túlélte. De akkor mégis miért? Miért vagyok még életben? Nem döntötték el, hogy ki jöjjön értem? A legjobba akarják? Vagy kezdőre bízzák a piszkos munkát, hogy bizonyítson? Még ő is simán el tudna velem bánni. Mázlim volt Misivel, és még egyszer nem lenne az.
Tudtam, tudom, hogy nem úszhatom meg a dolgot következmények nélkül. Előbb-utóbb fizetnem kell érte, és nem bánom. Végezzenek velem, vegyenek revánsot… csak egy dolgot kérek… Ákost, és a családom ne bántsák. Őket ne! Nem tehetnek semmiről. Én követtem el, nem ők. Ha valakinek fizetnie kell, az én legyek, és ne ők.
Ákos délután ért haza. A tv-t bámultam, de nem a híreket. A mesecsatornán néztem egy mesét, hogy kicsit eltereljem a gondolataim.  
Nagyon jó volt újra látni. Szinte, mint egy álom, úgy éreztem, mikor megállt az ajtó sarkában, és rám mosolygott. A világ legszebb mosolyával bámult rám, én pedig gondolkodás nélkül száguldottam hozzá, ugrottam a nyakába, és csókoltam meg. Annyira, de annyira hiányzott, hogy arra nincsenek is szavak, és végre újra velem volt. Azt hittem soha többé nem fogom látni, meghalok, mielőtt újra érezhetném csókját, illatát, érintését, perszelő tekintetét.
Perceken át csókoltam, és szinte úgy kellett kihámoznia magát karjaim szorításából.

-          Hát veled meg mi van? –vigyorgott- Pár napig nem látsz, és megveszel.

-          Iszonyúan hiányoztál –bámultam rá éhes tekintettel- azt hittem, hogy már nem is foglak többé látni.

-          Ne butáskodj –mosolygott- tőlem nem lehet könnyen megszabadulni.

-          Ajánlom is –megfogtam a kezét, és az ágyhoz vezettem.

-          Mit akarsz? –nézett rám sejtelmesen.

-          Téged –sóhajtottam- érezni.

-          Szeretkezni akarsz? –kuncogott.

-          Úgy, mint eddig soha –téptem le róla az inget, majd a nadrágot. A farkának ideje sem volt felállni. Lehámoztam róla a bokszert, és még lankadt farkának estem. A számba eresztettem, tövig bekaptam, és nyelvemmel cirógattam. Cuppogva leheltem belé életet.

-          Nyugi kicsim, nyugi –nyögött fel.

-          Kívánlak –néztem fel rá farkával a számban, mely kezdett egyre méretesebb lenni.

-          Még a végén kicsinálsz.

-          Ez a cél –vigyorogtam, és tövig a számba vettem férfiasságát, mely közben felvette akciós méretét. Meztelen seggébe kapaszkodtam, és egyre gyorsabban vonaglottam. Őrült tempót diktálva szoptam a farkát. Ő a hajamba túrt, és jól hallhatóan kapkodta a levegőt.

-          Most, hogy tudom, milyen vad leszel pár nélkülem eltöltött nap után, azt hiszem gyakrabban foglak magadra hagyni egy kis időre –nevetett.

-          Ne merészeld –engedtem ki férfiasságát a mondat erejéig- soha többet ne hagyj magamra.

-          Nem is tudnálak –bámult szemembe. Gyönyörű kék szemei csillogtak, áradt belőlük az irántam érzett szerelme.

-          Dugj meg –engedtem ki végleg farkát, és dobtam földre a ruhám, majd húztam magamra, ő pedig engedelmesen hatolt lüktető barlangomba- olyan erősen kefélj, amilyen erősen szeretsz.

-          Nem szeretlek –nyögött fel-, hanem imádlak –súgta fülembe, majd a nyakamba csókolt.

-          Szeretlek –sóhajtottam- szeretlek. Te vagy életem szerelme, a férfi, akire mindig is vágytam.

-          Te is nekem –csókolt meg.

-          Én vagyok a férfi, akire mindig is vágytál? –cukkoltam, és nevettem.

-          Na, megállj csak –nevetett ő is, és még gyorsabban dolgozott bennem- hiányzott a puncid.

-          Csak a puncim?

-          Meg persze te is egy kicsit –vágott vissza.

-          Csak egy kicsit –magamhoz húztam, és hosszan megcsókoltam-, ha így állunk, akkor így állunk –néztem rá sejtelmesen.

-          Nagyon hiányoztál –adta meg magát- szinte kibírhatatlanul.

-          Szinte?

-          Meghaltam minden pillanatban.

-          Na, csak azért –abban a pillanatban végem lett. A puncim felrobbant, az orgazmus egy pillanat alatt söpört végig a testemen, és ragadott magával. Zihálva kapkodtam a levegőt, és minden porcikám remegett. Ő rám mosolygott, és csatlakozott. Felnyögött, és elélvezett. Fantasztikus érzés volt a tudat, hogy belém élvez. Soha előtte nem okozott akkora gyönyört, mint abban a pillanatban. Életem szerelmét repíthettem a csúcsra, fogadtam magamba, és élvezhetett belém.

Pihegve dőltünk egymás mellé, és lágyan simogattuk egymást még egy darabig.
Végül erőt vettünk magunkon, és megvacsoráztunk, majd ott folytattuk, ahol a vacsi előtt abbahagytuk. Hajnalig szeretkeztünk.

Vasárnap sokáig lustálkodtunk. Jó volt hozzá bújni. Megnyugtatott, és feldobott. Biztonságban éreztem magam, és az elmúlt napok eseményei mintha nem is velem történtek volna.
Ebédre átmentünk anyuhoz, mert megígértette velem, és nem akartam csalódást okozni neki. Jót beszélgettünk. Kifaggatta Ákost, na és persze jól le is égetett a gyerekkori sztorikkal, melyekről eddig hallgatott.
Egyedül a nagybátyám maradt komor. Folyton engem vizslatott a tekintetével, és úgy nézett rám, mint, aki tudja mit tettem, mire gondolok.
Persze az lehetetlen, de mégis. Tekintete szúrós volt, és azt sugallta ismeri minden titkom.
Szerencsére kora délután el kellett mennie, és nem kellett tovább elviselnem, de nem tudtam kiverni a fejemből. Éreztem, hogy valami nincs rendben.
Nem tudom, hogy ez csak a paranoiám miatt van, vagy sem? Csak azt tudom, hogy itt ülök, írom az események tömkelegét a naplómba. A férfi, akit szeretek, még mélyen alszik. Olyan békés, és nyugodt. Szeretem. Az életemnél is jobban szeretem. Nem tudom mi lesz. Misi már napokkal ezelőtt meghalt, és még nem történt semmi. Talán ideje megnyugodnom. Lehet másra kenték a dolgot, és én még csak eszükbe sem jutottam.
Nem tudom mi az igazság. Ha mázlim van, akkor sosem tudom meg.
Az, amit tettem az egész életemre ki fog hatni. Minden más lesz, és rengeteg időnek kell eltelnie ahhoz, hogy meg tudjak nyugodni, és ne rettegjek attól mikor ér utol a végzetem.

2014.06-08.

Ákos korán reggel elutazott, és a hétvégéig távol lesz. Év eleji tovább képzésen kell részt vennie a cégénél.
Még meg sem kezdtük a közös életet, ő pedig máris magamra hagyott.
Fura volt egész nap egyedül lenni a lakásban. A délelőttöt azzal töltöttem, hogy felfedezőset játszottam, és átjártam minden helyiséget, és gondolataimba feledkezve álmodoztam a közös életünkről.
Négy után átjött Bogi, hogy ne unatkozzak annyira. Mindenféle dologról beszélgettünk, majd a téma szépen lassan kettőnk kapcsolatára terelődött, és mire észbe kaptam már ott lihegett a lábam között. Nyelvét puncimba mélyesztette, én a melleim simogattam, ő pedig végig szántott benne. Ujjaival barlangom mélyére hatolt, és gyors mozgással izgatott. Csiklóm pár perc alatt megadta magát nyelve játékának, és zihálva élveztem el. Ezután leállt, csak az ujjaival dolgozott.
A hálószoba franciaágyán élvezkedtünk. Ledobta a saját ruháit, majd puncijával a szám fölé hajolt, én pedig nekiestem. Két ujjal ismét bennem volt, és én sem tétlenkedtem.
Két ujjam én is belé toltam, nyelvemmel csiklóját izgattam, ő pedig a képembe robbant. Az egész teste remegett, és elélvezett.
Én szinte vele együtt értem ismét fel, és ujjai kitartó munkájának hála ismét elélveztem. Hatalmas erővel tőrt rám, szétáradt a testemben, és percekre lebénított. Nagyon jó érzés volt.
Legalább annyira élvezem vele a szexet, mint Ákossal. Bogi a legjobb barátnőm, és ami köztünk kialakult, az több barátságnál. Titkos viszonyunk izgalmassá teszi a szürke hétköznapokat, és olyan örömöt okozunk egymásnak, amit más nem tud.
Pár perccel utánam ő is elélvezett. Kéjes nedve végig folyt a csuklómon, az arcomba csöpögött. Kihúztam ujjaim lüktető puncijából, és belenyaltam. Érezni akartam az ízét a számban, illatát az orromban…
Feküdtünk még egy ideig egymás mellett, aztán ő felöltözött, és elment.
Másnap reggel Misi telefonhívására ébredtem. Azért hívott, mert az egyik öregnek eléggé megtetszettem, és szeretett volna egy extra, személyes menetet. Én persze nemet mondtam, és elmagyaráztam neki, hogy vége. Soha többet nem fogok senkinek sem a kedvére tenni. Szeretem Ákost, és fontos nekem. Nem fogom ezt az egészet pár forintért kockára tenni. Igyekezett meggyőzni, de nem hagytam magam, és végül megértette.
Ideges, és frusztrált lettem tőle, de egyben jó érzés is volt, hogy megmondtam neki a tutit.
Ebédre átmentem anyuhoz, aki pár nap szabadságot vett ki.
Jó volt ismét látni, beszélgetni vele, és otthon tölteni egy kis időt. Már hiányzott, de fura mód szokatlan is volt. Először voltam otthon úgy, hogy csak látogatóba mentem, és ez érződött is. Az érzés, ami végig bennem volt leírhatatlan. Aki átélt hasonlót, az tudja, hogy miről beszélek. Mindenesetre jó volt újra eltölteni ott egy kis időt, viszont mikor kiléptem a kapun Misi várt rám.
Személyesen akart meggyőzni. Perceken át rágta az agyam, és igyekezett meggyőzni. A nyugalom, és kedvesség, ami mindig áradt belőle, és megnyugtatott, most nem volt meg benne. Zaklatottnak, idegesnek tűnt, és akármit mondtam, nem hagyott békén. Már készültem ott hagyni, mikor megjelent a nagybátyám, és meglepett azzal, hogy ismerte.
Kezet fogtak, és pár percet beszélgettek, én pedig csak hallgattam őket. Fura volt látni, és nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel, viszont az leesett, hogy Misi nagyon tiszteli őt, és még talán tart is tőle. Ezt nem értettem, de nem érdekelt.
A beszélgetésük után Misi felajánlotta, hogy hazavisz, és azt mondta, hogy rendben van, megért. Sok szerencsét kívánt, és elhajtott.
Fellélegeztem, és megkönnyebbülten dőltem a hatalmas franciaágyra, mely üresen várt.
Még csak két nap telt el Ákos nélkül, én viszont máris azon kaptam magam, hogy iszonyatosan hiányzik, és csak arra bírok gondolni, hogy újra látni akarom. Érezni az illatát, csókját, érintését, és farkát a puncimban.
Este ugyan beszéltünk telefonon, de az nem volt ugyanaz. Nagyon jó érzés volt hallani a hangját, de nem volt mellettem. Egyedül voltam, és semmi másra nem vágytam, mint hogy ő ott legyen velem.
Másnap ismét egyedül ébredtem, de nem a vekkerem csörgésére, hanem kopogásra.
Álmosan tántorogtam egy szál hálóingben az ajtóhoz. Még reggel hat sem volt. Nem értettem, hogy miért kell ilyen korán rám törni. Ki nem képes aludni?
Papucsommal a lábamon csoszogtam az ajtóig. Ákos mondta, hogy a felső szomszéd néha meghülyül, és mindenféle baromsággal képes beállítani. Finoman le kell rázni, és nem kell komolyan venni. Felkészültem rá, és ajtót nyitottam, ám odakint nem az idős bácsi várt, hanem két nagydarab pasas. Ijedten bámultam rájuk, és vágtam be volna az ajtót, de az egyik megfogta. Könnyedén legyűrtek, belökték az ajtót, próbáltam menekülni, de esélyem sem volt. A konyhába szorítottak, elkaptak. Az egyik befogta a számat, hogy ne sikoltozzam, a másik pedig beadott valami injekciót, amitől beájultam.
Hasogató fejfájással tértem magamhoz. Azt hittem az egész támadás csak álom volt, de pillanatok alatt rájöttem, hogy nem.
Egy idegen szobában találtam magam. Rémülten tekintettem körbe. Kezeim az ágy támlájához voltak kötve, a csuklóm fájt a kötél szorításától. Elraboltak, tört rám a felismerés. Próbáltam kiszabadítani a kezem, de esélyem sem volt. Túl erősen, szorosan kötöztek meg.

-          Ne ficánkolj –szakította félbe küszködésemet az ismerős hang. Rá néztem. Rettegtem, és dühös voltam.

-          Mi ez az egész? –néztem Misire. Próbáltam összeszedett maradni, de nem nagyon sikerült. Sírás kerülgetett, a gyomrom görcsbe rándult, és úgy féltem, mint még előtte soha.

-          Nem hagytál nekem más választást. Az ügyfél túl sok pénzt ajánlott, és az üzleti ügyeink miatt sem mondhattam neki nemet.

-          Engedj el! –kiabáltam rá.

-          Nem –nevetett. Ijesztő volt. Láttam a szemeiben a kegyetlenséget, és az erőt. Abban a pillanatban megértettem, hogy nekem végem. Nem tudtam mit tervez velem, de éreztem, hogy a tervei nem jó szándékúak, és nem fogok élve szabadulni. – Ezt az egészet magadnak köszönheted. Most fizetség nélkül kell az úr kedvére tenned.

-          Azt már nem! –förmedtem rá.

-          De igen –lépett közelebb, és hajolt hozzám- azt teszed, amit mondok, különben végzek veled.

-          Rohadj meg! –üvöltöttem a  képébe, és szemközt köptem, amire egy pofonnal válaszolt. Akkora ütést mért rám, hogy fejem az ágykeretnek vágódott, és szédülni kezdtem. A szám felrepedt, és dőlni kezdett a vér, én pedig addig bírtam. Előtörtek a könnyeim, zokogni kezdtem, de ez őt nem hatotta meg.

-          Törjétek be a kicsikét –szólt a két izomagyúnak, akik elraboltak, majd kiment a szobából.

A két férfi gondolkodás nélkül tolta le a nadrágját, vetkőztek meztelenre, és léptek oda hozzám. Riadtan húzódtam össze, továbbra is zokogtam, de ez őket nem érdekelte. Megfogtak a lábamnál fogva, és lehúztak az ágyon. Próbáltam védekezni, rúgtam, kapálóztam, de sokkal erősebbek voltak, és miután az egyiket képen találtam, a másik egyből pofonnal válaszolt. Elszédültem, és elzsibbadtam. Nem bírtam tovább küzdeni, megadtam magam.
Az egyik fölém mászott, farkát a puncimhoz igazította, és betolta. Finomkodás nélkül esett nekem, felnyársalt merev szerszámával, és őrült tempót diktálva kefélt szét. A puncim sajgott, és fájt, ahogy bennem dolgozott.
Életemben először fordult elő velem, hogy nem élveztem a szexet. Odalent ugyan benedvesedtem, és bizseregtem is, de az agyam ellenállt, és nem vágyott az egészre.
A másik a fejemhez térdelt, majd farkát a még mindig vérző számba tolta. Két kézzel a hajamba kapaszkodott, és tépte, miközben torkomig tolta a farkát.
Levegő után kapkodva igyekeztem életben maradni, miközben mindketten élvezettel élték ki rajtam beteges vágyaikat.
Fulladoztam, alig kaptam levegőt, de ez egyiküket sem érdekelte. A puncimban élvezkedő pár perc alatt a csúcsra ért. Belém ürítette a tárát, majd elégedett vigyorral a szája szélén, mászott le rólam. Ekkor a társa kihúzta farkát a számból. Megkönnyebbülve lélegeztem fel, ő pedig megfordított, és a seggembe hatolt.
Hangosan nyögtem fel, és elakadt a lélegzetem. Egyetlen, határozott mozdulattal hatolt belém. Éreztem, ahogy szétszakadok. Tövig belém tolta a farkát, majd egyre gyorsabb tempót diktálva kefélte szét a seggem, míg el nem élvezett. Ekkor leszállt rólam, és magamra hagytak.
Zokogva gömbölyödtem össze az ágyon. Odalent sajogtam a fájdalomtól. Testem rázta a hideg, és képtelen voltam abbahagyni a sírást.
Nem tudom, hogy mennyi időre hagytak magamra. Nekem minden perc óráknak tűnt.
Még mindig zokogtam, mikor visszajöttek Misivel, aki megvetően nézett végig rajtam, majd a két férfi lefogott, ő pedig belém szúrt egy tűt.

-          Ettől könnyebb lesz, és megnyugszol.

Nem tudom mit adott be, de elmúlt a sírás. A szoba homályossá vált, és olyan érzésem volt, mintha álmodnék. Minden könnyűvé vált, a gondjaim, életem, az egész helyzet. Az agyam kikapcsolt, nem tudtam uralkodni a testem felett.
Hamarosan visszatért a két férfi, eloldoztak, majd ott hagytak, de nem egyedül.
Ott volt ő is. A kecskeszakállas vénember. Állt az ágy mellett, és bámult. Mondott is valamit, de nem értettem, a hangokat elmosódva hallottam, és az egész valóságot álomként éltem meg. Tehetetlenül terültem el az ágyon, miközben ő levetkőzött, majd megragadta a két kezem, az ágy széléhez húzott, úgy, hogy a fejem lelógjon, majd már álló farkát a számba tolta. Éreztem, ahogy a torkomig tolja, de mintha mi sem történne, nem foglalkoztam vele. Ő pedig tövig tolta. Lassan eresztette belém, és mozgott a számban.
Mondott valamit, de megint nem értettem. Ettől kissé ingerült lett, és erősebben, határozottabban kefélt. Farka kitöltötte a számat. Éreztem, ahogy nyelvemen vonaglik, ki-be jár, de nem tehettem semmit.
Bénultan feküdtem, és tűrtem, hogy azt tegyen, amihez csak kedve van.
Miután megunta a számat, megfordított. Farkát a hátsó bejáratomhoz igazította, majd betolta. Talán csak egy halk szisszenés hagyta el a számat, de lehet még az sem. Alig éreztem belőle valamit. Csak azt éreztem, hogy elég gyorsan mozog, egyre dinamikusabban járt ki-be… fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, de nekem óráknak tűnt.
Végül kihúzta, és megfordított. Rám feküdt. Farkát a puncimba nyomta, majd ismét mozgásba lendült, és közben megcsókolt. Nyelvét a számba tolta. Esélyem sem volt tiltakozni.
A szer, amit beadtak olyannyira kiütött, hogy még csak meg sem fordult bennem a tiltakozás gondolata.
Csak hevertem ott, mint egy darab fa, és az öreg azt tehetett, amit csak akart, ő pedig meg is tette.
Kihúzta számból a nyelvét, és végig csókolta a testem, megharapdálta a melleim, majd puncimba csókolt. Éreztem, ahogy elönt a forróság, és elélvezek nyelve játékától, de felfogni nem tudtam a történteket. Egyszerűen megtörtént anélkül, hogy különösebb reakciót kiváltott volna belőlem.
Az öreg nyalt még egy darabig, aztán ismét belém tolta a farkát, és gyors tempót diktálva egészen addig kefélt, míg el nem élvezett… ekkor kicsusszant belőlem.
Lankadó farkát még egyszer a számba tolta, és míg le nem lankadt ki-be járatta, majd végül ott hagyott.
Egy kis idő múlva ismét megjelent Misi. Hezitálás nélkül vette elő méretes farkát, és tolta a számba. Éreztem, hogy fuldoklom, láttam, ahogy nevet, és magyarázkodik. Alig kaptam levegőt, kezdtem szédülni, és pillanatokra elveszteni az eszméletem, az utolsó, amire még emlékszem, hogy a számba élvez, lenyelteti velem, majd ismét bead valamit, én pedig beájultam…

Bájos Bajkeverő

2014 1. hét

A hét második fele lazábbra sikerült. Komoly elhatározásra jutottam. Teljesen új életet kezdek, hátra hagyok mindent, és ez az év életem egyik legboldogabb éve lesz.
A lehetőségek adottak, hiszen életem szerelmével lehetek, együtt megyünk külföldre dolgozni, ahol elég sok pénzt kereshetek ahhoz, hogy végre a saját lábamra álljak, és ne kelljen a saját testemből megélnem.
Péntek reggelre Ákosnak egy elég komoly ötlete támadt. Elég sokáig lustálkodtunk, engem még mindig lehangolt az, amit a három srác tett velem. Végig nyúltam az ágyon, a takarót magam alá gyűrtem, és végig néztem meztelen testemen. Az eget beragyogó nap ablakon át betévedő sugarai végig csiklandoztak, és szó szerint feltöltöttek energiával. Ákos felém fordult, lágyan simogatni kezdte a pocimat, majd megcsókolt

-          Csodaszép vagy –súgta a fülembe, én pedig elpirultam.

-          Köszönöm –néztem rá fülig érő mosollyal. Az egész napot át tudtam volna lustálkodni mellette. Annyira szeretem, hogy azt elmondani nem lehet. Olyan erős bennem az iránta érzett szerelem, hogy szinte felrobban a testem.

-          Tudod mire gondoltam? –a szemei ragyogtak, éreztem, hogy komoly dologról lesz szó. Felkönyökölt, a kezével a testem simogatta, végig nézett rajtam, majd a tekintete rám szegeződött.

-          Mire? –nem tudtam, hogy mit szeretne mondani. Ránéztem, és kíváncsian vártam, hogy belekezdjen.

-          Arra –keze a hasamról a lábam közé tévedt. Ösztönösen nyitottam szét őket terpeszbe, ő pedig masszírozni kezdte az idő közben már benedvesedett puncimat. – hogy ideköltözhetnél hozzám.

-          Hozzád? –kérdeztem vissza meglepetten. Sok minden átfutott az agyamon azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne mondani, csak ez nem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondhatnék. Semmire sem vágyom jobbra, mint hogy vele élhessek. Ő pedig felajánlotta.

-          Na, mit mondasz lepkécske? –láttam, hogy izgul a válaszom miatt, és alig várja, hogy mondjak valamit, vagyis, hogy igent mondjak.

-          Hát –kezdtem hozzá bátortalanul. Ő közben keményebb tempóra váltott odalent, és az egész testem felforrósodott- nagyon szeretnék ideköltözni, de nekem nincs bevételem, nem akarom, hogy eltarts.

-          Pár hét és megyünk Londonba, kibírom valahogy, és ha itt laksz annak több előnye is lesz.

-          Na, ne csigázz –mosolyogtam- például?

-          Minden reggel kényeztethetlek –vigyorgott, csókkal ébreszthetlek, esténként szeretkezhetünk, és egymást ölelve aludhatunk el. Valamint –szabad kezével a melleim becézgette- lesz egy bentlakásos takarítónőm.

-          Tudtam én –nevettem- csak emiatt kellek, hogy legyen, ki főzzön, és mosson rád.

-          Hát most lebuktam –vigyorgott.

-          Fizetséget is kérek ám.

-          Pénzem nincs, de természetben tudok fizetni –vigyorgott ismét, és a nyakamba csókolt, nekem pedig ennyi épp elég volt. Odalent kitörtem, mint egy vulkán, a kellemes bizsergés végig söpört a testemen, én pedig behunyt szemmel, levegő után kapkodva élveztem el.

Ákos sem tétovázott. Fölém mászott, és álló cerkáját a hegyezőmbe tolta, és kefélni kezdett. Rám hajolt, nyakamba csókolt, és farkát tövig belém nyomta. Az élvezet ettől még intenzívebb lett. Kitöltött odabent, én pedig átadtam magam neki, ő pedig egyre vadabban ostromolt, míg végül meg nem feszült. Éreztem, ahogy farka még nagyobb lesz, szinte felnyársal vele, és belém élvez.

-          Mi volt ez? –a szemébe néztem- Fél perc? –kuncogtam.

-          Még annyi se –mosolygott- totál felizgattál, lehetnél egy kicsit rondább is.

-          Majd növesztek szakállat –vigyorogtam.

-          Na, ne izgass- nevetett ő is, és még lökött párat rajtam, majd kihúzta belőlem a szerszámát- inkább adj választ. –dőlt mellém.

-          Igen –lihegtem ki számon a választ. Nem tudtam, hogy mindez jó lesz-e, de vele akartam élni. Vele akarok élni.

A nap hátralevő része gyorsan eltelt. Gondolataim az együtt élés körül jártak, képzeletben már vele laktam, és totál fel voltam dobódva. Ujjongva hívtam fel Bogit, aki velem együtt örült, és megígérte, hogy segítenek.
Az éjszakát még Ákosnál töltöttem, aztán reggel korán hazamentem. Fogalmam sem volt róla, hogy anyu mit fog ehhez az egészhez szólni. Csak remélni tudtam, hogy nem fog kiakadni, és esetleg még örülni is fog.
Azt tudta, hogy Londonba készülök. Nehezen fogadta el a döntésem, de tudta, hogy a mai világban sokkal nehezebb boldogulni, és ott jobbak a lehetőségek, mint itthon. A kormány folyamatosan olyan döntéseket hoz, amivel megnehezíti az emberek életét, és egyszerűen nincs más választás, mint elmenni. Sok ismerősöm költözött az elmúlt időszakban külföldre, és még többen tervezik, hogy elmennek. A legtöbben pedig véglegesen mennek ki, már nem akarnak visszajönni. Minek? Nyomorogni? Ugyan már…
Szóval izgatottan mentem haza, leültettem anyut a konyhába, és elmondtam neki, hogy mi a helyzet.
Kikerekedett szemekkel nézett rám, azt mondta, hogy nem érti hova ez a nagy sietség, és szerinte elkapkodjuk ezt az egészet, ugyanakkor talán mégis jó, mert így már London előtt kipróbálhatjuk a közös életet, és még jobban megismerhetjük egymást. Megölelt, és sok szerencsét kívánt, én pedig könnyezve vonultam a szobámba, hogy csomagoljak.
Ákos kora délutánra ígérte magát, Bogit is arra hívtam. Nem volt sok cuccom, úgy terveztük, hogy egy fordulóval befér minden, és csak egyszer fordulunk. Bútoraim nincsenek, csak ruhákat kellett zsákolnom, meg egy-két személyes tárgyat, persze mire mindent sikerült becsomagolnom, arra már halomban álltak a jól megrakott fekete zsákok a szobám közepén, és rá kellett jönnöm, hogy sokkal több holmim van annál, mint azt én gondoltam.
Költöztetőim kettő után érkeztek pár perccel. Nem volt egyszerű dolgunk, de végül sikerült mindent bepréselnünk a két kocsiba, és nem kellett még egyet fordulnunk. Anyunak adtam két puszit, öcsi nem volt otthon, míg a nagybátyám ebéd után lelépett. Féltem, hogy rám támad, vártam, hogy miközben pakolok, bejön, és osztja majd az észt. A pénz egyből elővettem, és eltettem, nehogy meglássa, de végül békén hagyott. Nem tudom, mit gondol, de nem is érdekel. Eljöttem onnan, és ez kell ahhoz, hogy új életet tudjak kezdeni. Nem lesz a nagybátyám, akitől rettegtem, és nem lesz Márk sem, akit én vezettem be a szex rejtett világába.
Bogi és a pasija majdnem éjfélig maradtak. Beszórtuk a zsákjaimat a hálóba, pár cuccot kipakoltam, aztán leültünk a nappaliba beszélgetni, és borozni. Én estére totál részeg lettem, és forgott velem az egész lakás. Nem tudom, hogy én ittam-e többet, vagy a többiek bírták jobban, de úgy tűnt, hogy nekik semmi bajuk.
Bogiék távozásánál már arra is képtelen voltam, hogy feltápászkodjak a kanapéról. Vigyorogva intettem nekik búcsút, Ákos kikísérte őket, majd visszajött hozzám. Felkapott és a szobába vitt.

-          Isten hozta szerény hajlékomban hölgyem –vigyorgott, majd az ágyra fektetett, és levetkőztetett.

-          Hello szépfiú –kuncogtam- eljössz velem egy körre?

-          Akár kettőre is – a szemembe nézett. Olyan szépek a szemei, és a tekintete egyszerűen levesz vele a lábamról. Elég egy röpke pillantás tőle, és máris remegni kezdenek a térdeim. Ő az első olyan pasi az életemben, akinek ezt sikerült elérnie, és ekkora hatással lennie rám.

Néztem, ahogy meztelenre vetkőzik. Megcsodáltam izmos testét, bevetésre kész merevedését, és eláztam odalent. Ő odalépett hozzám, lehúzta a felsőm, a nadrágom, majd a maradék ruhadarabjaim. Apró csókot lehelt a melleimre, majd szétnyitotta a lábaim, és lüktető ágyékomnak esett. Körbepuszilta legféltettebb kincsem, aztán nyelvével végig szaladt nedves kanyonomban. Felnézett rám. Tekintete legalább annyira tüzes volt, mint az enyém. Alig vártam, hogy ismét belém csókoljon, érezzem nyelvét odalent, és élvezhessem a játékát.
Nem váratott sokáig. Ismét puszikkal halmozott el, majd munkának látott. Nyelve simogatni kezdte a csiklóm, kóstolgatta, becézgette, én pedig egyre nehezebben lélegeztem. Minden érintésnél megremegtem. Nyelve mellett az ujjait is bevetette. Két ujját puncimba dugta, és ujjaival hívogatóan izgatott odabent. Nem is kellett több, megadtam magam, és elélveztem. Ő ekkor megfordított, ujjait puncimba mártotta, majd a seggembe hatolt velük, tágított egy kicsit, majd farkát merítette csupromba, majd óvatosan a seggembe, és lassan kefélte a hátsó bejáratom. Rám hajolt, tövig belém hatolt, és jól megdolgozott.
Nem minden lány szereti, ha a popsiját basszák, de én imádom. Majdnem olyan jó, mintha a puncim kefélnék. Szeretem érezni, ahogy hátul is kitöltenek, ő pedig értette a dolgát.
Elég részeg voltam, de attól, ahogy csinálta kijózanodtam, és minden porcikám élvezte, ahogy megdolgozott.

-          Élvezz a seggembe, kérlek –nyögtem fel.

-          Rendben –kapkodta a levegőt, és egyre gyorsabb tempóra kapcsolt. Teljesen ellazítottam magam, két kézzel kapaszkodtam a paplanba, és élveztem, ahogy egyre jobban felizgat.

-          Nagyon jó –sóhajtottam.

-          Nem bírom –szuszogta, és belém tolta a farkát, ameddig csak tudta. Felnyögött, és belém élvezett…

A hét utolsó napja pakolással telt. Igyekezett helyet csinálni a cuccaimnak, én pedig mindent elpakoltam. Az egész napunk ezzel töltöttük, persze közben főztünk is, de az lényegtelen. Csak az számít, hogy vele lehetek, együtt élek álmaim pasijával, azzal, akit a világon mindennél, és mindenkinél jobban szeretek.